2008.dec.12. (péntek)
Nlc fórumon mindenki arra volt kíváncsi hogy lesz-e hatással valakire az aznap esti óriás telihold (az évben ekkor volt a legnagyobb). Hát ekkor még én is azt hittem, hogy lesz valakire, de nem hogy ránk.
Minden kis ruha, pelus kivasalva, kimosva. Kiságy megrendelve, babakocsi beszerezve. Készen vagyunk Őkelme fogadására. Ekkor még nem tudtuk hogy Kislány vagy Kisfiú lapul a pocakomban.
2008.dec.13. (szombat hajnal)
Nyugtalanul aludtam. Sokszor felkeltem pisilni és azon gondolkodtam hogy kinek milyen karácsonyi ajándékot veszünk a férjemmel és hogy mit fogunk ebédelni a Burgerben, mert hogy a vásárlás mellett nem lesz időm főzni.
3-órakor voltam kint wc-n és nem tudtam visszaaludni, majd negyed 5-kor arra lettem figyelmes hogy folyik belőlem valami meleg és én nem pisilek. Futás a wc-re. Ekkor tudatosodott bennem: elfolyt a magzatvíz. Üldögéltem még egy kicsit a wc-n mert nem akart abbamaradni, majd felkeltettem a férjemet, hogy elfolyt a magzatvíz. Amire a válasz: "hát nagyon örülök".
Rögtön kipattant az ágyból és elkezdett készülődni, majd egy kicsit visszavett a tempóból mikor mondtam neki hogy nem kell úgy sietni, mert fájásom egy szem se, és különben is még elmegyek fürdeni. Fürdés után kétszer cseréltem új fehérneműt, mert arra nem gondoltam hogy betétet is kéne rakni különben nem jutok el szárazon még addig sem hogy felöltözzek. Közben Csabi összekészítette a csomagomból a hiányzó dolgokat és elindultunk a kórházba.
6 óra körül értünk be. Egy lányt éppen vizsgáltak már, így várnom kellett 5-10 percet, majd az ügyeletes rezidens megnézett. Méhszáj 3111, fájások, kérdezte: hát van valami de nem tudom, hogy az-e mert nem nagyon fáj és rendszeresnek sehogy sem mondható. Majd felvette az adatokat. Közben lejött az ügyeletes doki, hogy leellenőrizze a rezidenst. Ekkor még úgy gondoltam hogy ha normális lesz a doki nem kell szólni az enyémnek, szülök nála. De mikor megláttam és megvizsgált rögtön tudatosult bennem hogy azonnal telefonáljanak az enyémnek. Egy elkényeztetett Úri ficsúr volt az ügyeletes doki.
Miután felhívták, én megkaptam a glicerines kúpomat és vártam hatást, ami csak azért nem volt, mert már napok óta hasmenésem volt (talán ezért). Majd a férjem is megkapta csodás öltözetét és elfoglaltuk a 104-es szülőszobát. A szülésznőm nagyon aranyos volt, rárakott a ctg-re (ami most volt először rajtam), fájásokat nem nagyon mutatott. Fél 9-kor megjött az orvosom is és megvizsgált ő is a szülésznő után, 3 ujjnyira voltam nyitva. Közölte, hogy hétvégére meglesz a baba. Oxitocint írt fel, így csak az osztályon tudtam sétálni. A fájások ennek hatására megindultak, bár én nem nagyon éreztem. Olyanok voltak, mint enyhe mensi-szerű görcsök. A lány viszont, akit előttem néztek már tágulgatott amit hangjával is erősített; egyszóval üvöltött. Olyannyira, hogy a szülésznő elküldött bennünket a folyosó másik végére hogy ne halljam és egy doki le jött egy emelettel feljebbről, hogy megnézze mi történik. Na, szép kilátások, gondoltam. Fél 12-kor újabb vizsgálat, bő 5 és fél ujjnyira tágultam, a baba feje nagyon lent volt, csak a méhnyak volt hátracsúszva. A doki előrehúzta, na akkor hittem azt hogy besz@rok az ágyon. (utólag mondva nekem a szülés nem fájt úgy mint az) Ekkor már 3 perces fájásaim voltak.
Fél egykor az orvos mondta hogy ő elmegy ebédelni a fiával. A fájásaim lecsökkentek és ritkábbak lettek. A szülésznő levett az oxitocinról és elküldött fürdeni, aztán sétálgassak egyet és majd utána visszaköti. Fél 3-kor kötötte vissza, innentől felgyorsultak az események. Kapásból erős fájásaim lettek a gép szerint (én nem éreztem) és kitágultam 8 ujjnyira. Fél 4-kor a szülésznő szólt az orvosnak, hogy lassan induljon visszafele, ha nem akar lemaradni a szülésről. 4-kor megvizsgált és akkor már 10 ujjnyira voltam nyitva, a méhnyak is szépen eltűnt hála a kéjgáznak (csak ezt kaptam meg egy Nospát, hogy vékonyodjon a méhnyak). És elkezdődött a kitolás úgy fél 5 fele. Ők hárman jól elszórakoztak (doki, szülésznő, férjem) Néha én sem tudtam megállni hogy ne nevessek két tolófájás között. Mikor meglátta szülésznő Berci buksiját mondta, hogy van haja és több, mint a doktor úrnak. Berci egy tolófájás alatt kint volt, első nyomásnál vágott, másodiknál kint volt a feje és a harmadik tolásra megszületett Berci 47,5 cm-rel, 2620g-mal, 16.56-kor 37 hetesen. Rögtön a pocakomra tették úgy ahogy volt, mázasan, nyálkásan. Ez volt a legjobb érzés a világon. Végre magamhoz szoríthattam a kisfiamat.
Miután megszületett, azt észre sem vettem, hogy a méhlepényt megszültem, mert kérdeztem Csabit hogy mikor lesz vajon meg, mire ő mondta hogy már rég kint van és addigra át is nézték. Ezután én úgy remegtem mint nyárfalevél. Az orvos ellátott, ami nekem jobban fájt, mint szülés, és addigra meghozták Bercit is. Tündéri és fáradt volt. 2 órát még a szülőszobán töltöttem és aztán végre kaptam enni és inni. Majd elkísért a szülésznő zuhanyozni és fölsétáltam saját lábamon a szobámba.
