 |
Ugyan csak holnap tölti Berci be a második szülinapját, de mi egy nappal hamarabb felköszöntöttük. A gyertyák elfújása ugyan most nem sikerült (vszínű a kamera okozta lámpaláz miatt :), pedig mindennap gyakorolta a műveletet Apával az adventi koszorún. Sebaj, majd holnap a bölcsiben. Hogy legyen ott is torta, amin elfújja a gyertyákat, ezt csináltam neki:
És akkor egy videó a szülinapról:
És egy pár kép még ráadásként:
Tegnap este a kis Kuktám segített a tészta gyúrásban. Azt hiszem a tészta a minőségellenőrzésen is átesett eközben:
Berci az egyik este így szórakoztatta magát és vele együtt minket is:
Csak azt tudnám, hogy a fiúk ezt miért növik ki mire felnőnek?
Csütörtök lévén kézműves foglakozás volt a bölcsiben. A lurkók katicabogarat készítettek sógyurmából, hurkapálcából és szegfűszegből. Íme Berci alkotása:
1. Játék a zsírkrétákkal
2. Mondóka
Nem rég sikerült csak megfejtenem a rejtélyt: Kaszálj Pista kalapálj.......a kedvenc mondóka, amit Berci is előszerettel mondogat
3. Így látja magát mikor videózom:)
Alap esetben az esti fürdés részeként szoktuk megejteni (saját fogkefével és fogkrémmel), de mostanában Berci felfedezte Apa elektromos fogkeféjét és mióta elég nagy, hogy felérje a mosdót a nap bármely szakában tud vele fogatmosni.
Egy ideje már készül ez a bejegyzés is hiszen Berci szeptember 6. óta bölcsibe jár. Jobban mondva családi napközibe. Hogy hogyan is indult el életének újabb szakasza? Hát íme:
Nyár végén úgy alakult hogy lehetőségem lett 4 órában újra munkába állni, olyan feltételekkel amit nem volt szabad kihagynom. Így Bercinek bölcsit kellett keresnünk. A közelben lévő állami bölcsik kapásból kiestek a telt létszám miatt így maradtak a családi napközik. Mivel a közeli CSaNa (családi napközi) 2011. májusáig nem tud új lakót fogadni így a munkahelyem közelében kellett keresgélni. Szerencsére az a napközi ami mindhármuknak tettszett szívesen fogadta Bercit, így szeptember 6-ával megkezdtük a beszoktatást. Hétfői nap volt, és 9-re mentünk Bebővel. Az egész délelőttöt "Pirinkó-falván" töltöttük és ismerkedtünk a gondozókkal, a napirenddel és nem utolsó sorban a kis pajtásokkal. Mivel hétfőn Berci jól érezte magát, főleg mikor a levegőzésre került a sor megbeszéltem Nikivel, hogy másnap majd elmehetek egyet sétálni pár percre. És így lett, eljött a kint lét ideje, Berci a homokózóban játszott amikor Niki csak intett egyet hogy most menjek, és úgy 15-20 percet sétáljak. Mikor visszaértem Berci ugyanúgy játszott a homokózóban, észre sem vette hogy elmentem. Másnap emeltük a tétet. Egy órát beszéltünk meg Nikivel. Gondoltam ez alatt az egy óra alatt bemegyek a munkahelyemre és nem lődörgök csak úgy. Kb fél óra elteltével jött a telefon hogy maradjak inkább délig, mert olyan jól elvan a gyerek. Így szerdán már 2 órát voltam távol. A csütörtök kicsit nehézkesen indult.....Mert ugyan kilencre mentünk Bercivel, de még 10 órakor is az ölembe ülve hisztizett (csak úgy mint otthon aznap reggel), így mondták a gondozók hogy ez a műsor most már csak nekem szól, és egyáltalán nem azért mert ott vagyunk ahol vagyunk, hanem csak úgy.... Így elterelték a figyelmét (rajzolni mentek), sírás abbamaradt én pedig gyorsan leléptem. Délre mentem hozzá, és mint kiderült egy hangja nem volt Bercinek szépen játszott végig. Ezen felbuzdulva már pénteken 8-ra mentünk és kellő figyelemelterelés után mehettem is dolgozni, majd délre vissza a bölcsibe. Azóta Berci reggel 8-tól délig a "dolgozójában" van. Az egyetlen egy szépséghibája a dolognak, hogy nem hajlandó a bölcsiben enni. Eleinte semmit nem fogadott el, most már reggelit eszik a többi gyerkőccel, és ma végre ebédhez is leült, bár enni még nem volt hajlandó. De most már alakulnak a dolgok ezen a téren is. Szerencsére a bölcsiben sem csinálnak belőle nagy ügyet (én sem), csak minden alkalommal megkínálják, hogy egyszer majd csak megjön hozzá a kedve. De mint ismerőseimtől hallottam, más gyerek is reagált így az új helyzetre, és persze nálunk sem tartott ez örökké. Szóval van még remény.:)
Most már teljesen jól érzi magát ott, játszik a többiekkel, leül velük együtt gyurmázni, homokozik....Mikor a többiek motoroznak akkor még félénkebb mert a "nagyok" gyorsak és hangosak, de ha ők befejezték a motorozást, Berci is két kerékre pattan.
Ha pedig megérkezem érte a maga kis nyelvén mondja illetve mutogatja, hogy a többiek most esznek és mivel játszott, és mi történt vele.....
Azt hiszem, ha az egyetemen lenne hiszti szak, Berci már doktorálhatna is belőle. Ha vki azt hiszi, hogy túlzok, akkor bizonyítéknak bemutatnám eme videókat.
Előljáróban csak annyit hogy az idén nyáron egy hetet Balatonfenyvesen töltöttem Bercivel és Anyuval. Aznap mikor a videó készült, Zsófival és Bebőcivel sétálni mentünk a városközpontba. Útközben azonban nekieredt az eső, így hogy megvédjük a gyerkőcöt attól hogy teljesen elázzon, a babakocsira feltettük az esővédőt. Ezt Berci annyira zokon vette, hogy a 30 perces hazavezető utat végigüvöltötte, és annyira rugdalta az esővédőt hogy az több helyen is elszakadt. De a sírást akkor sem fejezte be, mikor visszaérkeztünk a táborba, mert én, a szívtelen Anya nem vettem fel őt a karomba és nem sétálgattam vele a fenekét cipelve. A videó csak egy kis töredékét mutatja be a "műsornak" ami kb. 45 percig zajlott.
Nemrég úgy alakult, hogy Anyának megbeszélhetnékje támadt, így Bercivel és Apával felkerekedett és elment a helyszínre, ahol aztán Apa vigyázott Bercire (vagy inkább a helyszínre...). Az épület előtt hatalmas kavicsmező volt, ahol Berci kiélhette nemrég kialakult kavicsmániáját, ami abban csúcsosodott ki, hogy két marékkal hordta a kavicsot a köztéri szemetesekbe, ha Apa nem volt elég gyors.
Mivel elég erősen sütött a Nap, beljebb mentünk az épületbe, ahol légkondi volt, így kellemes idő is, plusz egy büfé, a büfé hűtőjében pedig... rengeteg finomság! Kinder tejszelet, meg Túró Rudi... Berci ezeket meglátva egyre kisebb köröket róva közelítette meg a célpontot, majd miután elég közel ért a pulthoz, bevetette halálos fegyverét és tátott szájjal elkezdte bámulni a büféslányt, aki persze könnyengyorsan bele is esett a csapdába, és felkínálta a választást a finomságok közül. Végül Berci egy Túró Rudival lett gazdagabb, amit hamar be is falt nagy élvezettel...
A múlt héten Kaposváron voltunk. A következőt Anyu mesélte:
Berci állt a konyhában és egyre közeledett a fal felé, ahol egy pók volt. Majd a kis ujjával megérintette a pókot és azt mondta teljesen érthetően: "Szállj el!" Szegény pók a kis ujjacska érintésére ugyan nem szállt el, de a hosszú lábacskáit behúzta.
Hát igen, biológiából még némi korrepetálásra szorul a gyerek. :)
Hát így próbálta Apa nadrágját Berci a mosógépbe rakni. :)
És ha már a mosásról van szó akkor íme egy videó az öblítővel. Felhívnám a figyelmet az öblítőhöz fűzött kommentárra. Ha vkinek ötlete van, hogy mit mondhat Berci, azt szívesen vesszük......:)
Berci új hóbortja egy kis hisztivel körítve. Ha nem tudjuk, hova akarjuk elhelyezni felesleges székeinket és asztalterítőnket, itt a megoldás!
Mikor kicsik voltunk a Húgommal mi is gyakran hódoltunk-e klassz szórakozásnak, amit csak "szédibabának" hívtunk. Bercinek ugyan soha nem mutattam, de Ő magától is rájött, hogy lehet alkohol fogyasztás nélkül bódult állapotba kerülni....
Tegnap nagy harcot vívtam. A csatát ugyan megnyertem, de a háborút elvesztettem, csak az egyik zoknimat sikerült lecibálnom.
Anyáék ma érdekes színű és formájú dolgokat tettek elém. Kicsit ismerősek voltak, mintha már láttam volna ilyeneket fürcsi közben, de azok puhábbak voltak. Anya mellémült és azt mondta, hogy ezek valami könyv nevű dolgok és elkezdte mozgatni a belsejét az egyiknek. Furcsa volt, mert mindig új dolgok és színek jelentek meg! És még "efa" (elefánt - szerk.) is volt az egyiken! Nagyon örültem neki, rögtön elvettem anyától és elkezdtem megvizsgálni. Anya megint azt a szürke kockát szegezte nekem, de most nem zavartattam magam, teljesen lekötött az új dolog...
Már jó ideje nem készült felvétel a fürdési szokásaimról. Hát íme kettő is:
A konyhában a kedvenc időtöltésem a fiókok kihúzogatása és a benne lévő kincsek kipakolása és megvizsgálása... (Így Anya soha nem talál persze semmit) Természetesen az sem mindegy mikor melyik fiókot húzom ki, melyik jön a másik után és persze a legfontosabb hogy egy vonalban legyenek:)
Igazándiból már ezer éve nem történt új bejegyzés, pedig bőven lett volna miről írnunk. Még azzal a bizonyos költözéssel is adós vagyok. Így utólag visszagondolva nem is volt annyira vészes, bár ha ugyanerről akkor kellett volna írni biztos nem így gondoltam volna. Szó se róla, idővel tényleg szépülnek az emlékek. A szanaszét heverő holmik, a dobozok amiket kerülgettünk nap mint nap, az idegeskedés, hogy minden flottul és gyorsan a helyére kerüljön……..hogy elkészüljek mindennel mire a költöztetők megjönnek…. és mindemellett ellátni egy kisgyereket akinek megvan a maga kis napirendje, aki ragaszkodik a napi kétszeri sétához, a délutáni alváshoz……….Hát örülök neki, hogy túl vagyunk rajta.
Azóta, szinte teljesen kicserélődött a gyerkőc. Nem tudom, hogy az új hely varázsa vagy a sok játszóterezés, de egész barátkozós lett. Na jó ez egy kicsit túlzás, de össze sem lehet hasonlítani a korábbi önmagával (aki elbőgi magát ha vki ránéz…..például) Most a játszótéren Ő keresi más gyerkőcök társaságát, nem bánja ha vki megsimogatja, beszél hozzá…..sőt néha nagyon bátor. HA sétálunk és kiveszem a kocsiból és egyedül sétálva fedezheti fel a környezetét egyáltalán nem zavarja, hogy én vagy más pl. nincs ott….csak megy töretlenül és véghezviszi amit csak akar. A Kárász utcán (sétáló utca) kedvenc helye lett a Rossman. Először csak az tetszett neki, hogy a fotocellás ajtó folyton kinyílt mikor odaállt elé, de egy idő után felbátorodott és be is ment a boltba. Ezzel eddig nem is lett volna probléma, csak akkor hozta rám a frászt mikor leemelt a polcról egy női borotvát és megindult vele kifelé. Természetesen rögtön becsipogott…….csak innen tudtam, hogy szökik a gyerek, no és persze abból, hogy Zsófi szaladt utána.
Itthon a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik az edények kipakolása ( a fiókokban pl. semmi sincs ott ahova én tettem), a virágfölddel való homokozás, a a szobájában lévő fotelban heverészés, a gombos párna bűvölése (amit a Mamának ezúton is köszönünk még egyszer), no és a papírok aprítása……. Ha pl. azt akarom, hogy negyed óra csend legyen nem kell mást tennem mint hogy felhozok egy köteg szórólapot és odaadom Bercinek. Majd ha végzett akkor csak egy kis takarítás vár rám. De higgyétek el néha az a negyed óra csend megéri az utána következő takarítást.
Az evéssel vannak mostanában gondok, de a ha nasiról van szó akkor egy kis ropi mindig jöhet. És ha már nem kell neki több a maradékot bedugja cumija mögé (egyébként rakott oda már sajt darabot és kekszet is)
Magáról a költözésről majd később, de addig is egy mai videó:
Esténként míg Anya a Mamával beszél telefonon, Apa meg szokott ágyazni, ami nekem rettentően tetszik. Így a Mama hatalmas kacagásokat hallhat a telefonon keresztül. Most Anya videót is készített, hogy Mama lássa a kacagáshoz társuló képeket.....Nem lett az igazi, mert úgy már nincs olyan varázsa mikor videózzák is az embert, de azért nem is olyan rossz. A kedvencem a párologtató, annak különösen szoktam örülni:)
Berci egyéni módon fejezi ki igényét újabb kukoricapufi megszerzése iránt:
Hát szó szerint értendő a cím: bizony ahoz, hogy filmre vegyem Bebőcit futhattam előtte. De kitartásomnak köszönhetően sikerült videóra vennem azt érdekes berregő/kerregő hangot amit mostanában gyakorolt be:
