Igazándiból már ezer éve nem történt új bejegyzés, pedig bőven lett volna miről írnunk. Még azzal a bizonyos költözéssel is adós vagyok. Így utólag visszagondolva nem is volt annyira vészes, bár ha ugyanerről akkor kellett volna írni biztos nem így gondoltam volna. Szó se róla, idővel tényleg szépülnek az emlékek. A szanaszét heverő holmik, a dobozok amiket kerülgettünk nap mint nap, az idegeskedés, hogy minden flottul és gyorsan a helyére kerüljön……..hogy elkészüljek mindennel mire a költöztetők megjönnek…. és mindemellett ellátni egy kisgyereket akinek megvan a maga kis napirendje, aki ragaszkodik a napi kétszeri sétához, a délutáni alváshoz……….Hát örülök neki, hogy túl vagyunk rajta.
Azóta, szinte teljesen kicserélődött a gyerkőc. Nem tudom, hogy az új hely varázsa vagy a sok játszóterezés, de egész barátkozós lett. Na jó ez egy kicsit túlzás, de össze sem lehet hasonlítani a korábbi önmagával (aki elbőgi magát ha vki ránéz…..például) Most a játszótéren Ő keresi más gyerkőcök társaságát, nem bánja ha vki megsimogatja, beszél hozzá…..sőt néha nagyon bátor. HA sétálunk és kiveszem a kocsiból és egyedül sétálva fedezheti fel a környezetét egyáltalán nem zavarja, hogy én vagy más pl. nincs ott….csak megy töretlenül és véghezviszi amit csak akar. A Kárász utcán (sétáló utca) kedvenc helye lett a Rossman. Először csak az tetszett neki, hogy a fotocellás ajtó folyton kinyílt mikor odaállt elé, de egy idő után felbátorodott és be is ment a boltba. Ezzel eddig nem is lett volna probléma, csak akkor hozta rám a frászt mikor leemelt a polcról egy női borotvát és megindult vele kifelé. Természetesen rögtön becsipogott…….csak innen tudtam, hogy szökik a gyerek, no és persze abból, hogy Zsófi szaladt utána.
Itthon a kedvenc elfoglaltságai közé tartozik az edények kipakolása ( a fiókokban pl. semmi sincs ott ahova én tettem), a virágfölddel való homokozás, a a szobájában lévő fotelban heverészés, a gombos párna bűvölése (amit a Mamának ezúton is köszönünk még egyszer), no és a papírok aprítása……. Ha pl. azt akarom, hogy negyed óra csend legyen nem kell mást tennem mint hogy felhozok egy köteg szórólapot és odaadom Bercinek. Majd ha végzett akkor csak egy kis takarítás vár rám. De higgyétek el néha az a negyed óra csend megéri az utána következő takarítást.
Az evéssel vannak mostanában gondok, de a ha nasiról van szó akkor egy kis ropi mindig jöhet. És ha már nem kell neki több a maradékot bedugja cumija mögé (egyébként rakott oda már sajt darabot és kekszet is)
