Berci

Mikor már fáradt vagyok, érdekes játékokat találok ki a magam és persze Anyáék szórakoztatására. Néha segítséget is kapok hozzá:

Az érzékeim közül a szaglásomat is egyre jobban szeretem használni. Imádom Anya hálóingjének kis párnájának az illatát. Ha például reggel elmegy vásárolni akkor a hálóingjével nyugtatgatom magam. Olyan jó illata van, Anya-illat. Az utóbbi időben azonban felfedeztem még vmit, a hajának illatát. Napjában többször is felkéredzkedek az ölébe, és rituálé szerűen szívom magamba az Anya-szagot. Egyszerűen megnyugtat. Ma este Anyáék elcsíptek mikor szaglászódtam…..

A tegnapi nap ízelítőt kaptunk belőle. Délelőtt Hanna volt nálunk vendégesében. Így ha rövid ideig is, de ízelítőt kaptam, hogy milyen lehet kétgyerekes Anyukának lenni.  Hanna, aki Bebővel szinte egyidős, tünemény volt végig. Nem sírt, játszott, beszélgetett. Bezzeg az én Fiam.....Hozzá kell tennem, hogy reggel korán kelt és aludnia kellett volna hiszen majd leragadtak a szemei, de a viselkedése olykor minősíthetetlen volt. Az egy dolog, hogy rajtam csüngött szinte végig, és nyűgös volt, de ha esetleg Hannához hozzáértem vagy megfogtam a kezét míg a konyhából visszakísértem a szobáig, Berci amint ezt meglátta égetlen és keserves sírásba kezdett. A következő pillanatban szépen játszottak, persze szigorúan külön-külön, majd újabb érintés, hogy pl. megitassam és kezdődött minden előröl. A következtetés, Berci féltékeny, de nem kicsit, nagyon.

Délután, mikor már Apa is itthon volt és indulni készültünk itthonról, Bebőci esett egyet a folyosón, Apa már nem volt jó vigasztalónak, csak Anya kellett. Mikor pedig öltözni kezdtem volna, és megkértem Apát, hogy fogja meg a rajtam csüngő kis majmot, Berci olyan erővel kezdett kapaszkodni belém, hogy a kis ujjait egyesével kellett lefejtenem  a  pólómról. Közben pedig olyan keserves és fájdalmas sírást folytatott, hogy a dobhártyánk majd szétszakadt.

Felmerült bennem a kérdés, mi lesz ha majd kistestvére lesz, vagy bölcsibe, oviba kell majd menni…....? Azt hiszem felköthetjük a gatyánkat.

Érdekesen alakulnak mostanában a napközbeni alvások. Berci hulla fáradt, de vhogy sehogy nem jön álom a szemére, cserébe hiszti van, de az tömérdek mennyiségben. Még az idáig bevált hasamra fektetem és úgy altatom dolog sem vált be. Ilyenkor beteszem a kiságyba és, mint "szívtelen Anya" a konyhából hallgatom ahogy torkaszadtából üvőlt a kiságy rácsába kapaszkodva. Bevallom őszintén néha én is sírok vele együtt. Rövid időnként bemegyek hozzá, próbálom megnyugtatni, hasrafordítani (ami ilyenkor lehetetlen), de  a siker elmarad. Bebe továbbra is hisztizik, üvöltve ugrál a kiságyban. Több mint fél óra elteltével és látva hogy ez nem segít, kivettem és a hagyományos módon a pocakom fekve sikerült elaltatnom. Ilyenkor napokat öregszem percek alatt. Remélem nem tart nála napokig, hónapokig ez a dac a nem alvásal.....

Ma koraira sikeredett az ébresztő. Háromnegyed ötre. Bár kivételesen (számomra is) kézenfekvő oka volt ennek, vhogy a pisi nem a pelusba hanem a bodyra és a hálozsákra került. A gyors öltözködés és peluscsere közben Berci nem tetszését fejezte ki a dolognak, jó kiadós sírással. Isteni mikor az embernek így indul a napja....Megspékelte azonban még azzal, hogy csak az ölemben volt hajlanadó aludni tovább.

De hogy ne csak panaszáradat legyen ebből a bejegyzésből teszek fel egy videót arról, ahogy Berci reklámot néz amióta járni tud.

Amióta Bebe tud járni a szekrénnyel való játék is sokkal élvezetesebb számára...bár ha meglátja a kamerát oda az ihlet.

Két napja (mióta elfogyott a gyógyszertári fürdetőm) vmi furcsa, de annál izgalmasabb dolog vár esténként a fürdővizemben: a hab. Egy pár kép ahogy felfedezem, olykor megkóstolom az új játszótársamat:

Bebe legújabb szokása hogy felmászik a hátamra….Egyszerűen imád ott lenni. Tegnap ahogy felébred és kivettem az ágyából rögtön a hátamra kéredzkedett. Ahogy ülök az ágyon mögém lopódzik, a kezével előretol, hogy a hátam mögé tudjon kerülni és már mászik is a nyakamba…..A kezembe már rég nem éreztem ilyen izomlázat, mert hát a közel 10 kg-ot tartani ilyen kitekeredett pozitúrába nem  a legegyszerűbb feladat. Szombaton érkezik a háti hordozója ami talán megkönnyíti a cipelést..kíváncsi vagyok mit fog hozzá szólni... 

Holnap már kerek két hete lesz annak, hogy  Berci kis kakasnak képzeli magát. Minden reggel notóriusan 5 és fél 6 között feláll a kiságyban és a lehető legelviselhetetlenebb hangon hozza tudtomra, hogy reggel van, fel kell kelni, enni kell, felöltözni..és indulhat a nap. Aki ismer, tudja hogy én ugyan koránkelő vagyok, no de az 5 órai kelés még nekem is korai…….

Próbáltam már mindent -későbbi lefekvés, aminek még korábbi kelés lett az eredménye, cumit a szájába nyomni, megitatni, magam mellé venni evés után visszafektetni-, hogy legalább 6 óráig sikerüljön az ébresztőt eltolni, de semmi. Így maradt  a hajnali kukorékolás.

Az utóbbi időben az evéssel is kész harcot kell vívnunk, bár lehet hogy Berci csak fényevők táborát szeretné szaporítani. Bár azért ennyire nem vészes a helyzet, mert hát eszik Ő, csak fele akkora mennyiségeket, mint korábban, futva, mert hát evésre sajnálja az időt…….általában délután kezdődnek igazán a „gondok”, mert mostanában vhogy a gyümölcs lett számára a legnagyobb ellenség….és hát a vacsora. No arról inkább ne is beszéljünk. Van hogy pár falatnál többet nem fogad el és „jóllakottságát” azzal bizonyítja hogy kezemet egyenesen ellöki amint a szájához próbálnám juttatni a falatot.

De, hogy ne csak panaszkodjak, ennek ellenére azért növöget a fiúcska: 9380g és 78cm.

A minap hatalmas nevetésbe, bár inkább kacagásba kezdett, mikor Apja a joghurtos dobozt csörgette:

Az utóbbi pár napban már próbálgatta szárnyait a Fiatalúr. De ma többször, teljesen önszántából (biztatás nélkül), egyre nagyobb távot sikerült megtennie. Íme a bizonyíték:

A videó magáért beszél....

Mióta rájöttem, hogy a pelenkázón is fel lehet állni, így várom az esti fürdést:)

Amióta fel tudok állni az egyik kedvenc helyem az éjjeliszekrény, azóta olyan dolgokhoz is hozzáférek amikhez korábban sosem. A kiscipőimhez, Anya magnéziumához, a kálciumos pezsgőtablettához, a fecskendőhöz, a D-vitaminos üveghez és a cumivédő-kupakhoz. Sőt egy ideje megtanultam úgy felvenni az általam a földre dobott tárgyakat, hogy le sem kell ülnöm csak egyszerű kecses mozdulattal lehajolok érte és felveszem. Íme a bizonyíték...

Egy ideje megtanultam puszit adni. Anyának az arcára szoktam adni, de Apa esetében az orra sokkal csábítóbb...:)

Ugyan már javában a 2010-es évet írjuk azért szeretnénk minden olvasónknak nagyon Boldog, sikerekben gazdag, vidám..Új Évet kívánni.

Jó sok idő telt az előző bejegyzés óta de, jó sok munkát adtam Anyáéknak az elmúlt időszakban.

Képzeljétek megtanultam mászni nem sokal az első születésnapom után. Mára már teljesen tökéletesítettem a techinikát, olyan vagyok mint egy rakéta...Főleg a ha a nyitott fürdőszobaajtót észreveszem. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy miért nem engedi meg Anya, hogy egyedül is bent lehessek. Bár valószínűleg ebben közrejátszik, hogy korábban közelebbről szemügyrevettem a wc-kefét, megpróbáltam belenyúlni a wc-be, megrágtam az öblítősdobozt....stb.

Az evés terén változások történtek ebben az évben, január elseje óta ugyanis nem ehetek bent  a szobában. Csak kint a konyhában az etetőszékben ülve csemegézhetek. Ennek oka az volt, hogy Anya megelégelte hogy kizárolag Tv nézés közben, jobban mondva reklám-nézés közben tudott megetetni. Így mostmár a konyhába száműzve vagyok kénytelen enni. Mostmár csak abban reménykedhetek, hogy  a következő helyen, ahol lakni fogunk a Tv a konyhából is látható lesz.

Azt hiszem elmondhatom, hogy sokat ügyesedtem az elmúlt időben. Mostmár nem csak leszedni tudom a karikákat a rúdról hanem vissza is tudom rakni őket a helyükre. A formabedobós házikóba is bele-bele sikerül dobnom a formákat és persze minden más játékot, amik a lyukakon beférnek. Így volt már, hogy Apa a kis kék hordót is itt találta meg. Ami egyébként a kedvenc játékom legkisebb darabja. Bár ha játszásról van szó akkor a favorit még mindig a hinta. Sőt mostmár szólni is tudok Anyáéknak hogyha azt szeretném, hogy vki a fenekemet hintáztassa. Igaz Anyának már néha izomláza van a sok lökögetéstől de ez engem nem nagyon érdekel mert a lényeg ebben a korban hogy én jól érezzem magam, és különben is had erősödjön a keze, így tovább tud majd a karjában taratani ha éppen arra van igényem.

Már megint fognövesztéssel töltöm a fenmaradó időmet. Elég macerás feladat, mert úgy viszket az ínyem tőle és folyik a nyálam és azért valljuk meg őszintén, hogy néha fájdalommal is jár eme tevékenység.

Mostanság már csak kettesben vagyunk Anyával, Apa újra dolgozóba jár. Először nagyon fura volt hogy nincs itthon, de már megszoktam és különben is így jobban lehet neki örülni ha este megjön.

Igen. igen nem tévedés. Igaz az elsőt még nem nagyon élveztem, sőt azt sem tudtam, hogy van, mivel akkoriban csak a szopizással és alvással foglalatoskodtam.

Az idén azért másképp volt....

Sok-sok ajándék várt a fa alatt, Anyáéktól, Zsófitól, Villőtől......Csak úgy téptem szét a csomagolópapírokat...

Kettőt is viszonylag rövid időn belül.

Először az etetőszékem érkezett meg. Nagyon messziről jött, Amerikából és Zoli hozta Nekem. Elég kényelmes darab, jó benne ülni, bár  a fantáziámat leginkább az engem, a kieséstől védő csatok izgatják. Evés közben úgy trónolhatok benne mint egy kiskirályfi.

A másik csomag egy sétálás után várt itthon. Mint utóbb kiderült Villőtől érkezett Nekem. Jobban mondva Villő Jézuskájától. A dobozát kapásból meg kellett vizsgálnom, hiszem mégiscsak Nekem érkezett. Bár Anya kivette belőle  a "valódi ajándékot" ez az én felfedező, kóstolgató kedvemet mégsem szegte...

Ugyan már két nap telt el a szülinapom óta, de  a látogatók és  a jókívánságok még nem fogytak el. Ma Zsófi jött hozzám. Pontosan nem is emlékszem mikor ért ide, ugyanis a nagy várakozás és a hideg levegő közepette átaludtam az érkezését. De állítólag a városban találkoztunk hiszen ma reggel virradóra ismét hatalmas hóesésre ébredhettünk így Anya nem mert autóba ülni. Ráadásul ma Anyának végre sikerült  a vizeletgyűjtő zacsit úgy felragasztania, hogy végre pisi is került bele, egybekötöttük a kellemest a hasznossal, leadtuk a mintát és Zsófit is hazahoztuk.

Kifejezetten jó kedvem lett az alvás után, Zsófival is barátságos voltam. Megengedtem Neki, hogy meghintáztasson míg Anya átvette az ajándékomat Gergőéktől (remélem legközelebb játszani is tudunk egy kicsit), és fel is vehetett az ölébe. Jó kis nap volt:)

Ma a kaposvári nagyi jött el hozzám. Jól éreztem magam vele. Ebéd után kaptam tőle kenyérhéjjat, nagyon fincsi volt, így megengedtem Neki, hogy az ölébe vegyen. Jó móka volt, mikor a nyakamat puszilgatta.

Tegnap egy éves lettem. Reggel, mikor felébredtem már várt az első meglepetés. Az Égiektől havat kaptam születésnapomra. Ezen  a télen most esett hó először.

Eljött hozzám a zalaegerszegi Mama és Papa is látogatóba. Először nem voltam Velük túlságosan barátságos de mire hazaindultak egészen megszoktam a jelenlétüket. Sajnos nem találkozok velük túl gyakran ezért mindig újra és újra meg kell tanulnom, hogy Ők  a Nagyszüleim.

Ebéd után Anya egy nagy villamost hozott Nekem. Bár nem volt teljesen ugyanolyan, mint amit utcán szoktam látni, de azért nagyon tetszett. Főleg a gyertya ami égett rajta.

Ez  villamos marcipánból volt és az ujjamat is bele tudtam nyomni. Először megijedtem mert nagyon hideg volt belül, de aztán Anya megkóstoltatta velem, jó íze volt. Így aztán  a következő alkalommal már bátrabban nyúltam bele. De igazság szerint az egészben a torta alatt lévő papír volt  legjobb. Legközelebb csak ilyet fogok kérni.

A keresztszüleim is eljöttek hozzám. Sok-sok ajándékkal leptek meg. Bár nekem Zoli órája tetszett legjobban de azt vmiért nem akarta nekem adni....legközelebb azt is megszerzem.

Mire este lett nagyon elfáradtam. A fürdés után nem kellett túl sokat az álommanókra várni. Fárasztó dolog egy évesnek lenni.

Méretek: 77 cm és 9110g.

Evés: szinte mindenevő vagyok, már amivel Anyáék megkínálnak, de a kedvencem még mindig a krémtúró és a sütőtök.

Mozgás: mászni ugyan még mindig nem tudok, illetve nem akarok, de állni már stabilan tudok (bár kapaszkodnom még mindig kell). Ha pedig gyorsan szeretnék eljutni vhova pla  fürdőszobába akkor még a jól bevált kúszást használom.

Fogak: 6db-bal büszkélkedhetek. (kettővel jobboldalt és néggyel baloldalt)

Beszéd: szerintem nagyon jól megy, bár Anya arcán néha azt látom, hogy nem igazán érti mit is mondok neki…...

Kedvenc időtöltésem: kertészkedés, pakolás, kopácsolás, zsinórok rágása, hűtőmágnesek leszedegetése.....és az ágyazás.

Hát ez is bekövetkezett, egy éves lettem.

Egy villamos tortát sütött nekem Anya...

Az élménybeszámlóval majd később jelentkezem. Előbb kipihenem a nap fáradalmait.

Ma hozzánk is megérkezett a Mikulás. Ugyan én személyesen nem találkoztam vele, de  egy kisautót hagyott nekem a kiscipőmben. Egy ideig érdekesnek találtam, de aztán nagyobb örömöt leltem a vizespalackok megvizsgálásában.

Amióta felálltam és lépegetni is tudok, kisebb segítséggel, én is kiveszem a részem az ágy összecsukásában.

Azt hiszem ez a videó önmagáért beszél. A Fiam egy sajtkukac:)

Mikor még nem volt ennyire hideg, kint Anyával gyakran jártunk  a játszótérre, hogy hintázhasson. Egy videó arról, hogy mennyire élveztem eme tevékenységet. Nem lett túl hosszú mert Apa elfelejtette feltölteni az akkumulátort, jellemző:

Tegnap anya betett az ágyba, ráadásul nappal, mert állítólag folyton belenyúltam az ebédjébe. Ott aztán kicsit kiugráltam magam: