A tegnapi nap ízelítőt kaptunk belőle. Délelőtt Hanna volt nálunk vendégesében. Így ha rövid ideig is, de ízelítőt kaptam, hogy milyen lehet kétgyerekes Anyukának lenni. Hanna, aki Bebővel szinte egyidős, tünemény volt végig. Nem sírt, játszott, beszélgetett. Bezzeg az én Fiam.....Hozzá kell tennem, hogy reggel korán kelt és aludnia kellett volna hiszen majd leragadtak a szemei, de a viselkedése olykor minősíthetetlen volt. Az egy dolog, hogy rajtam csüngött szinte végig, és nyűgös volt, de ha esetleg Hannához hozzáértem vagy megfogtam a kezét míg a konyhából visszakísértem a szobáig, Berci amint ezt meglátta égetlen és keserves sírásba kezdett. A következő pillanatban szépen játszottak, persze szigorúan külön-külön, majd újabb érintés, hogy pl. megitassam és kezdődött minden előröl. A következtetés, Berci féltékeny, de nem kicsit, nagyon.
Délután, mikor már Apa is itthon volt és indulni készültünk itthonról, Bebőci esett egyet a folyosón, Apa már nem volt jó vigasztalónak, csak Anya kellett. Mikor pedig öltözni kezdtem volna, és megkértem Apát, hogy fogja meg a rajtam csüngő kis majmot, Berci olyan erővel kezdett kapaszkodni belém, hogy a kis ujjait egyesével kellett lefejtenem a pólómról. Közben pedig olyan keserves és fájdalmas sírást folytatott, hogy a dobhártyánk majd szétszakadt.
Felmerült bennem a kérdés, mi lesz ha majd kistestvére lesz, vagy bölcsibe, oviba kell majd menni…....? Azt hiszem felköthetjük a gatyánkat.
