Berci

Gondoltam írok pár sort, míg a család kis Terroristája alszik. Most már csak akkor tudok, a Fiatalúr teljesen rászolgált a nevére.

Amióta sikerült felállnia és a tudományát tökéletesíti, nincs időm másra, csak Rá kell figyelni. Egyre ügyesebben áll fel (szinte bárhol). Csakhogy kapaszkodás nélkül még nem megy a dolog és Berci gyakran engedi el a biztonságot adó asztalt vagy ágyat és ha épp nincs  a közelben senki, aki el tudná kapni, hatalmasakat tud esni. De szerencsére mindez nem veszi el a kedvét a próbálkozástól és újra és újra nekifut.....

Most már a számítógép egerét is rendkívül ügyesen képes egyedül megszerezni, semmi sincs biztonságban.

Egy kis ízelítő a tudományból:

Tegnap este Apának is segített a narancs meghámozásában. Egy kicsit más íze volt így neki, mint mikor Anya adja, de legalább jót játszott vele.

Apa sokáig nem volt itthon, gondoltam, meglepem valamivel, amikor hazajön. Úgy tűnik, ez sikerült is: 

Ugyan már lassan egy hete hogy egy órával többet aludtunk éjszaka az óraátállításnak köszönhetően, de én még mindig nem értem az egészet...

Miért van reggel korábban világos és este olyan hamar sötét és miért akarja Anya, hogy tovább aludjak reggel? Állítólag mostanában egy órával korábban kelek a szokásosnál, úgy 5-6 óra fele. Annak ellenére hogy állítólag korábban kelek éjjelente ritkábban ébresztem Anyát vagy egyáltalán nem. Napközben annyira elfáradok az állandó pakolásban, sikítozásban, játszásban, hogy esténként egyedül is el tudok aludni, szóval igazan nem lehet rám panasz, egy kis koránkelés igazán belefér....

Mostanában egyre ügyesebben használom a lábaimat, azt hiszem rájöttem mire lehet még használni a szekrény, Anya, kiságy-rács rugdosásán kívül. Lehet rajta állni és így olyan dolgokat is elérhetek amiket korábban nem. Igaz ma reggelig csak a kanapén és a hintámban tudtam felállni és kis segítség is kellett, de ma teljesen egyedül álltam fel Anyáék ágyánál. Majd Anya segítségével fel is másztam rá, levadásztam Apát és a kávéját.

Tegnap estefelé vendégségben voltam Keresztapáéknál. A hosszú séta után, míg Anyát vártuk Apával igazán jól esett egy kicsit a kinyújtoztatni a lábaimat. A friss levegőn rendesen meg is éheztem és alíg vártam, hogy vmi ennivalóhoz jussak. Anyától fincsi pogácsát és meggyes-sütit kaptam miközben Zoli nappaliját felfedeztem. Igaz otthon több játékom van, és többmindent megengednek Anyáék, de azért összességében jól éreztem magam.

És egy friss kép Rólam:

Berci este nagy fáradtságában kitalált egy új játékot és láthatóan élvezi:

Kedves Olvasóim, mindenkitől elnézést kell kérnem amiért ilyen sokáig nem adtam hírt magamról. DE. Annyi érdekes és életbevágóan fontos dolgom akadt hogy az írásra nem maradt sem időm, sem pedig energiám, amiből egyébként jobb esetben kifogyhatatlan vagyok. Hogy mivel töltöttem drága időmet? Hát kérem szépen pakolással, kúszással, kiabálással, sétálással, rágcsálással, evéssel, ritkán alvással, és sok-sok játszással és nem utolsó sorban Anya kiborításával.És ne hagyjuk ki a sorból a lakás felfedezést sem, hiszen rengeteg új dologgal kellett itt is megismerkednem: a konyhával a fürdőszobával, a WC-vel....

Ráadásul egy kicsit be is sokalltam Anyától, mert mást se hallok tőle, mint, hogy: Jaj Berci azt nem szabad, nem, ne csináld, gyere onnan, ne menj oda....stb. Pedig higgyétek el én csak csupa izgi dolgokat szeretnék csinálni: a vezetéket megrágni a WC kefét megfogni és megnyalogatni,  a fiókokat kinyitni, a küszöböt rágni, a szemetest megfogni....

Amúgy mostanában nem sok minden történt velem, csak komótosan tengetem napjaimat. Bár a múlt héten voltak vendégeim is a Nagyszüleim személyében. Hát egy kicsit meg is leptek hiszen a sétából hazaérve már vártak rám itthon. Mikor megláttam őket, Apa szerint olyan képet vágtam amiről csak úgy sugárzott a következő kérdés: "Hát ezek meg mit keresnek itt?"  De azért persze örültem nekik csak váratlanul ért a látogatásuk, és különben is rég láttam őket.

Ma megtörtént velem első házi balesetem is, az ujjacskáim fiókba csípésén kívül: belestem a kiságyba a pelenkázóról, fejjel, öltözködés közben. Na nem kell megijedni nem történt semmi, puhára estem. Egy pillanatra megilletődtem majd nevettem a dolgon, míg Anya majd szívrohamot kapott. Azért igyekszem többet nem a frászt hozni Anyára, talán sikerül. 

Egyébként tegnap voltam a havi mázsláson: 8250g és 73,5cm

És végül pár kép munka közben:

Ma délelőtt míg Anya porszívózott, a hintámba száműzött. Jól éreztem magam és felültem benne egyedül. Majd a tudományomat megismételtem, míg Anya filmezte. Hát íme a videó, amin teljesen egyedül hintázok:

Ma 9 hónapos, azaz 3/4 éves lettem. Anya szerint túl gyorsan telik az idő. :)

Akkor lássunk pár dolgot rólam, csak szigorúan pontokba szedve.

Alvás: hát ezen a téren sokat fejlődtem a szüleim szerint. Mostanában egyre többet alszom át az éjszakát, ami azt jelenti hogy háromnegyed 8-8 körül egyedül vagy kisebb segítséggel (popsi-paskolgatás) elalszom és először 4-5 óra felé kelek. A rosszabb éjszakákon is 2-3-szori kelést szoktam beiktatni, de szerintem ez teljesen normális és még Anya sem tiltakozik és panaszkodik reggelente hogy jaj édes fiam már megint egy rossz éjszakánk volt. És mint írtam már teljesen egyedül is el tudok aludni. Ilyenkor addig játszok az ágyban míg teljesen kifáradok és így könnyen megy a dolog, nem is olyan nehéz.

Evés: a nyolchónapos repertoár kicsit kibővült. Most már kaphatok kiflit, amit általában egyedül is majszolgathatok, kenyeret, ezt legjobban fekve kis katonákként egy kis keménysajttal szeretem Anyától. Aztán nagyon ízlik a fonottkalács, de mégjobban az Anya által sütött kalács. Szoktam babakekszet is kapni, de ettem már egy kis sajtos ostyát és tegnap egy kis krumplis ropit is. De legújabb és legnagyobb kedvencem a vaníliás krémtúró, bár az Anya által kreált gyümölcsös joghurtot sem vetem meg. Újonnan a főzelékeket úgy eszem mint a nagyok és darabosan. De ettem már gulyáslevest, karalábélevest, rakott cukkinit, paprikáskrumplit is. Sőt mostanában már a darabos ételek jobban ízlenek.

Fogak: Már négy van belőlük! És mind elöl! Nagyon jó rágni velük, bár Anya néha frászt kap, amikor megkaparintok egy papírdobozt és mintát veszek belőle. Kicsit nyűgös is vagyok mostanában, már megint akar egy jönni, úgy tűnik....

Mozgás: mászni még mindig nem tudok, de érdekes kúszási kukackodó mozgásommal bárhová eljutok. Ülni sem tudok magamtól de Anya lába között már segítség nélkül megy az ülés és nem dőlök el mint a krumpliszsák. A fiókokat már könnyedén ki tudom nyitni és palackergetésben is az elsők között vagyok.

Beszéd: egyre többet és egyre bővülő szókinccsel lepem meg Anyáékat. Igaz úgy tűnik ők nem értik amit mondok de én azért nem csüggedek és beleadok apait-anyait főleg ha nemtetszésemet kell adnom vmiről, illetve ha panaszkodásról van szó. (lásd korábbi videó)

Napirendem:

ébredés 6 és 7 óra között

szopi, illetve ha nincs affinitásom a dologhoz, akkor Anya cumis barátomból kínál meg anyatejjel , amit néha kicsi tápszerrel egészít ki (30-60g)

játék kb 1-1,5 órán át

alvás kb fél 8 és fél 9-tól egy órát, ezt szigorúan Anya pocakján, csak hogy ő is tudjon szundizni még egy kicsit

tízóraira szopi és egy egész krémtúró (a Danone-ost jobban szeretem, mert abban 130g van a többiben meg csak 100g)

játék (Anya addig főz , takarít ha kell)

séta

ebéd fél 12 körül, vmi finom főzelék

játék

délutáni szunya, amit 90%-ban sikerül kiharcolnom hogy szintén Anya hasán legyen, mert az olyan megnyugtató

szopi és gyümölcs, később esetleg ki tudom kunyerálni egy kis kenyeret vagy kekszet Anyától

játék

vacsora  a fél 7-es híradó előtti reklám alatt szigorúan, a menü tejpép

fürdés szigorúan az időjárásjelentés után

alvás előtti játék az ágyban

alvás fél 8 és 8 között

éjjeli kelések változó időben és persze szopi minden alkalommal

Illetve mostanában annyit változott ez a napirend, hogy vannak napok (kétszer egy héten) mikor a délutáni alvás és evés után után Apával találkozunk a városban. Ilyenkor Anya elmegy vhová (azt hiszem dolgozik) és én addig Apával sétálok egy nagyot hazáig. De mire hazaérünk csak egy kicsit kell csak játszanom és Anya már itthon is van.

Ma függetlenül attól hogy betöltöttem a kilencedik hónapot, sajnos lebetegedtem. Anyáék elvittek az ügyeletre, mert ma is lázas voltam. Kiderült, hogy tüszős mandulagyulladásom van. Anya szerint kicsit korán kezdem, de kérdem én, azt hiszi, hogy szándékosan lettem beteg? Ha nem lenne lázam, egyébként észre sem vették volna hogy vmi nincs rendben velem, szóval egy szavuk sem lehet.

Kedden végre újra indult a Ringató, már vártam, hogy újra mehessünk és úgy tűnt, Berci is élvezte a zenés foglalkozást. Hazafelé pedig egy hatalmasat sétáltunk.

Új barátra lelt Berci a héten a kislámpa szemályében. Szó se róla, gyönyörű darab, amit kedves barátainktól kaptunk nászajándékba. Bercit teljesen elbűvöli, mikor este a fürdés előtt felkapcsolom és le sem tudja venni a szemét róla.

Felfedezések szempontjából is előrehaladtunk. A folyosóra merészkedés után jött a konyha  felfedezése egy üres palack kergetése közben. Mire észrevettem, a gyerkőc már az étkezőasztal alatt volt. Később videót is sikerült készíteni a nagy palack-hajtóvadászatról.

Tegnap előtt pedig a fürdőszobával ismerkedett, ez a talákozás azonban nem sikerült problémamentesre. Az első útja ugyanis a wc-keféhez vezetett. Épp csak meg tudtam akadályozni, hogy miután felborította, a kilöttyenő lével ne játszon tapsi-tapsisat.

Ma pedig a szemészeten jártunk, kancsalság vizsgálaton. Még nem tudunk semmi biztosat, de némi elváltozás látható a jobb szeménél. Még pupilla-tágításon kell átesnünk és akkor tud a dokinéni valamit mondani.

És hogy izgalmasabb legyen a mai napunk, délutánra Berci belázasodott: 39,2°C. Csak úgy sugározta a hőt a kicsi teste. Szerencsére a lázcsillapító kúp hatására jobb lett a helyzet.....de még előttünk az éjszaka.....

És még néhány kép a mindennapokból:

Szieszta Apával:

Anya kávésbögréje  a legjobb rágóka:

Pár napja nem volt új bejegyzés. Napjaink a megszokott kialakult rutinok szerint zajlottak. Éjjeli alvás nullától háromszori ébredéssel, majd reggeli, játék tízórai, ami mostanában egy vaníliás krémtúró vagy joghurt "a'la-Anya". Aztán jöhet a várva várt séta a városban vagy csak a környéken. Ebéd, játék, alvás, uzsonna, játék, vacsora fél 7-kor, fürdés szigorúan a Híradó után Apával, majd még egy kis játék az ágyban és alvás.

Tegnap tanácsadáson jártunk a doktornéninél. 7580g-ot és 71 cm-t mértek, bár ez utóbbi érték nem a valóságot tükrözi, mert Berci sírni kezdett így nem tudtuk rendesen megmérni. Szóval a súlyával elégedett lehet azt hiszem. Majdnem egy kilós hízás egy hónap alatt, jól belehúzott a Fiatalúr. Lehet hogy Apa és Anya papucsa hízlal ennyire?

Ez eddigi éjjeli küzdelmeket ugyan elhagytuk, de újabb feladat elé lettem állítva: a pelenkázás. Egy szóval tudnám jellemezni, egy kész katasztrófa. Soha nem hittem volna hogy ennyire egyszerűnek tűnő feladat hogy rejthet ennyi nehézséget. Amint felteszem Bercit  a pelenkázóra hasra fordul. Még  a ruháját és a piszkos pelust csak le tudom venni róla vhogy, bár ha meglepi is van a csomagban akkor már nehezített a feladat. De a tiszta ráadása.?!? Hanyatt fordítom és abban a pillanatban már hason is van hogy megszerezze a hintőport, pelenkát, kenőcsöt..vagy akármit és fordul vissza a hátára hogy jobban szemügyre tudja venni, de  az érdeklődése körülbelül eddig pontig tart, innentől már nem érdekes az új szerzemény és kezdődik minden előről......Közben persze visít, mint egy kismalac ha netántán hozzáragad ebben a jó melegben a pelenkázólaphoz vagy ha én unom meg a dolgot és tartom erővel a hátán. Sokszor vért izzadok mire végzünk, no persze Ő is az ellenállásban. Hogy mi lenne  a  megoldás: fenekén patentos pelenka, amit hason lehet a gyerekre adni.

Kúszásban egyre ügyesebb és bátrabb, már kimerészkedett a  folyosóra is és tegnap először a fürdőszoba felé vette az irányt. Ha kimegyek a konyhába sokszor keresnem kell a gyereket mire visszajövök úgy el tud bújni  a szoba rejtett sarkaiba.

Etetés is egyre macerásabb lett. Az eddig nyugodtan ülő és tátogató kismadaramból egy igazi sajtkukac lett evés közben is. Szeret mindenbe belemászni és kézzel is megvizsgálni az ebédet. A minap a plafonról kellett letakarítanom a meggy, barack, banán-pépet. Nem kell megijedni annyira még nem ügyes hogy odáig felköpje, de jó és praktikus módszer talált ki hogy az ennivalót feljuttassa. A kiskanálban még volt egy kevés és míg én azt a szájához próbáltam eljuttatni a kezével meghúzta a kanalat és az máris csúzliként funkcionált. Hát bravó, mondtam én. Azt hiszem kamatostól visszakapok mindent amit  a szüleim ellen követtem el kicsiként: az éjjeli nem alvásokat, a konyha kikenését spenóttal.....Lehet hogy jobb lesz  megkérdezni Anyut hogy milyen csuda dolgokat csináltam még hogy legyen rá időm felkészülni mielőtt Berci bevetné ellenem.

Azt hiszem pont  a napokban volt  a fórumon is téma az akaratosság. Hát azt hiszem ezt nem spóroltuk ki kicsi fiúnkból. Ami  a mai világot elnézve nem is olyan nagy baj ha a későbbieket nézem, de most egyenlőre megnehezíti az életünket. Ha az ember el próbál venni tőle egy játékot amivel éppen játszik vagy netalántán más irányba terelgetné őt kúszás közben akkor rögtön kifejezi nem tetszését a dolognak.

Nem tudom ki hogy van vele (Bercivel azonos korú gyerekek Anyukája netántán Apukája), de  a pelenkázás egy rémálom lett. A pelenkázás befejezése után azon töröm a fejem vajon mivel fogom  lekötni  a gyerek figyelmét  a következő alkalommal, hogy arra pár másodpercre nyugton maradjon míg tiszta pelus kerül rá. A kis drága ugyanis állandóan hasra akar fordulni és a fenekét emelgeti ami lássuk be igencsak megnehezíti ezt az egyszerűnek tűnő feladatot.

A mai nap folyamán pedig a következő dologra lettem figyelmes, kisfiúnkat már nem köti le a neki szóló könyvek olvasása, a komolyabb irodalommal ismerkedett (persze a maga csodás módján)

No és felfedezte a számítógép elején lévő világító gombot is, nem sok kell és már maga is be- és ki is tudja kapcsolni a gépet.

És még egy kép ahogy a minap ringlót ettem Anyával, csak mint a (nagyok és persze játszás közben)

Ma több szempontból is jelentős nap volt a mai Berci életében. Egyrészt ma van Berci névnap, az első a sorban, kapott is dolgokat ajándékba: fogkefe készletet, amivel most már karban tarthatja a már kibújt fogacskákat (mivelhogy mára kibújtak a felső metszőfogak is, így már négy fogunk viríthat a fényképeken), egy telefont, ami különböző hangokat és zenéket, és a mi a legfontosabb, Anya hangját is meghallgathatja Berci.

Bercike megkapta élete első SMS-ét is: Alina Gergője küldött üzenetet a névnap alkalmából, valamint Eszter keresztanyja is felköszöntötte.

Aztán délután elkísértük Anyát fodrászhoz, hármasban, megelőzendő, hogy megismétlődjön a múltkori eset, amikor csak kettesben volt Berci Anyával és a végére annyira súlyos volt a helyzet, hogy Berci Anya ölében nézhette végig a fodrászolást.

A nap végén még egy kis játék és vacsi után egyik kedvenc tevékenység, a fürdés következett Apával, aztán rövid ugrabugra után Anya segített elaludni.

Berci ma délután szükségét érezte, hogy előadja első monológját nekünk, amit sikeresen megörökítettünk az utókornak. Elég változatosra sikerült a mutatvány, az álmodozó motyogástól a szinte panaszos nyüsszögésig van minden.

Szombaton egy jó éjszaka után hajnalban már megint a fogfájásra ébredtem. Nagyon rossz volt, de Anya próbált minden módszerrel megnyugtatni engem. Végül a pocakján még aludtam egy jó órácskát, és így teljesen kipihenten kezdtem neki az újabb napnak. Ráadásul ma utazunk, legalábbis Anya egész reggel ezeket a szavakat hangoztatta és persze már megint felpakolta az egész lakást. Elrakta a játékaimat, a ruháimat egy hatalmas nagy táskába és mivel a végefele már semmi nem volt jó nekem az egészet a derekán ülve nézhettem végig. Majd beszálltunk a zöld járgányba és elindultunk. Egy kicsit nézelődtem majd a monoton börrögésre és a rázkódásra teljesen elnyomott az álom. Mikor felébredtem, dombokat láttam az ablakon. Tízóraira egy kifli csücskét csócsálgattam. Nagyon ízlett, az egyetlen baj az volt, hogy Anya nem engedte hogy az egészet a számba tömjem. Mire eljött az ebédidő, meg is érkeztünk. Egy hatalmas kutya szagolgatta meg a lábamat, írtó hideg volt a nózija. Ő volt Mérges, a Nagyi kutyája. Ebéd után rögtön felmértem a terepet, persze Zsófi öléből. Nagyon jó volt nála lenni, olyan biztonságban éreztem magam, mint Anyánál, nem tudom hogy a megnyugtató hangja vagy az Anyához hasonló illata miatt. Kint a teraszon megsimogathattam az összes virágot, de sajnos jobban nem engedték hogy megvizsgáljam őket pedig higgyétek le szívesen vettem volna a számba őket.

Délután vendégek jöttek. És képzeljétek, nem ijedtem meg tőlük, pedig az egyik igen hangosan beszélt hozzám, amit alapjában véve nem nagyon szeretek. Délelőttönként szerencsére Anya és Apa mindig elvittek sétálni, hiszen azt nagyon szeretem. De igazából a friss levegőn rengeteget voltam, hiszen itt nem kell a babakocsiba szállni, liftezni, hogy kimenjünk. Csak kiléptünk az ajtón és máris kint voltunk. A kert pedig telis-tele volt szebbnél szebb virágokkal. Volt egy tó is, amiben volt szökőkút, imádom a hangját teljesen el tud varázsolni. No és ne felejtkezzünk meg a szélharangról sem, amit ha fúj a szél (vagy én rángatok egy kicsit) akkor csodaszép hangot ad ki. Vasárnap délben miután én már ebédeltem zöldbabfőzeléket (ami mellesleg nagyon ízlett), Anyától vmi nagyon finomat kaptam. A Mama azt mondta más ezt  a kutyájának adja, de ő nekem. Nagyon finom íze volt, egy csirkecsont volt. Még  a fogam nyomát is rajtahagytam a nagy rágás közepette.

Vasárnap délután vendégségben voltunk. Utoljára a keresztelőmkor találkoztam velük. Kedves emberek. Ott is hatalmas kert volt, amit megnézhettem, és vmi fura állatok is voltak. Ilyeneket még soha nem láttam korábban, bár Anya szerint találkoztam már velük igaz csak az ebédemben. Fura kotkodáló hangot adtak ki. Később találkoztam még ilyen állatokkal a Dédimamánál is bár ott volt köztük olyan is ami nagyobb volt ezeknél és olyan hangot adott ki, hogy Kukurikúúú. De ami a legjobb volt a kiruccanásban, hogy Anya vmi irtó finommal kínált meg engem, sajtostyával, így hívták. Rettentően jó íze volt és ráadásul még az ínyemet is jól masszírozta, így duplán élvezhettem a dolgot. Este vmi írtó érdekes dolgot csinált Mama, tüzet rakott a kertben, teljesen elbűvölt.

Kedden  délelőtt  a városba mentünk sétálni. Először nem értettem a dolgot mert az autóba szálltunk be és hát sétálni az én járgányommal szoktunk menni. de aztán az is előkerült az autóból. Végül nagyon jól sikerült a séta, még ajándékot is kaptam. Egy olyan szerkezetet, amivel Anya a  cumimat rám tudja erősíteni. Állítólag azért kaptam, mert kihajigálom séta közben  a babakocsiból, pedig ez csak egyszeri eset volt és az is véletlen. De végül is jó kis szerkezet, mert egy kutyus van rajta hatalmas címkével és nagy fülekkel, amit szintén lehet rágni. És kaptam egy telefont, amit ha nyomkodok furi hangokat ad ki. Okos kis találmány. És képzeljétek ha a nagy gombot nyomom meg rajta, Anya szól belőle.

Délután a Balatonra mentünk Mamihoz. Nagyon jól éreztem magam nála. Képzeljétek körbekúsztam a fél udvart.

Olyan részeken is voltam ahol már pléd sem volt, az volt a legjobb. Igaz nagyon retkes lettem de egy gyerek akkor a legaranyosabb, ha tiszta kosz. Hát én elbűvölő lehettem. Mama fürdetett meg a csapban, na ennek annyira már nem örültem.

És ott először tanultam vmi újat. Négykézlábra álltam és rugóztam. Hogy ettől hogy elájult mindenki, pedig nem nagy kunszt. Azóta is sokat csinálom, mert annyira örülnek neki. Anya videót is csinált róla, mindjárt megmutatom.

A nagy mászás és a friss levegő hatására még az álom is elnyomott. Anya szolgált ismét kispárnául.

Nem sokkal miután felébredtem másik Mamáék is megjöttek. Egy csodás kockát kaptam ajándékba, bár nekem leginkább az azt becsomagoló papaír tetszett legjobban.

Azóta hazaértünk. Nagyon jól éreztem magam, de azért itthon a legjobb Apával és Anyával. Még jobb lett volna a kiruccanás ha a fogam nem bántott volna olyan sokszor. Már látszik mindkettő az ínyem alatt, de még nem bújtak ki ( a felső két metsző fogamról van szó ha vki nem tudná).

Berci

Ma augusztus 13-án Berci nyolc hónapos lett.

Kapásból egy nagy meglepetéssel szolgált nekünk, de leginkább nekem a Fiatalúr. A születése óta ma először aludtam 7 órát egyhuzamban. Na jó nem teljesen mert azért felébredtem, de az még még sem ugyanaz, mint mikor a sírására kell felkelnem. És itt a hangsúly  a kell szón van. Szóval Berci este 3/4 8-tól negyed 5-ig aludt egyfolytában. Majd szopizott egyet és még aludt 3 órát. Remélem megtartja ezt a jó szokását az elkövetkezendő napokban is.

Méretek: most hogy nálunk van ugye  a mérleg az aggódó dokinéni jóvoltából pontosan meg tudom mondani: 7223g-ot mértünk este fürdés előtt. A hosszunk pedig 70 cm.

Tudomány: tudunk minden irányban fordulni, pörögni, kúszni, elkezdtünk beszélgetni, pacsit adni. És ami a legjobb nagyon szeret bújni, és látszik rajta hogy már nem csak a táplálékforrást látja bennem hanem szeretetből bújik vagy mert éppen arra van szüksége. Ez elfeledtet minden nehéz percet, nyüglődést és hisztit.. Hát igen, ezt is örökölte sajnos az anyjától.

Fogak: még mindig csak két alsó fogacskákkal büszkélkedhetünk, de alakulóban vannak felsők is, csak kérdés mikorra bújnak ki.

Evés: alma, barack, körte, banán, meggy, gesztenye, szilva, sütőtök, répák, borsó, tök, cukkini, krumpli, paradicsom, kenyér (kifli), babakeksz, rizs, olaj, rizspehely. Lehet hogy kimaradt vmi de  a leglényegesebbeket felsoroltam. No és persze a tejci, egyenesen Anyából (szopi) vagy pedig a cumisüvegből.

Tegnap délelőtt  a városban sétálás közben benéztünk a Bőrklinikára. Még mielőtt vki azt hinné vmi baj van, megnyugtatok mindenkit csak látogatóban voltunk. Majdnem 3 évet töltöttem el a laborban és a dolgozóit  a szívembe zártam, őket látogattuk meg. Berci egy tündér volt, egy hangja sem volt, csak mosolyt kaptak a kíváncsiskodók. Igazi büszke Anyuci voltam rá!

Az ebéd már kevésbé aratott ekkora sikert kisfiamnál. Borsó volt a menü sárgarépával, husival és rizzsel. Nem tudom hogy csak véletlen egybeesés-e a dolog, de a sárgarépás kajcik nem nagyon csúsznak neki. Két részletben sikerült egy kis ebédet belediktálnom. De aztán lehet hogy egyszerűen csak nem volt éhes.

A délutáni szunyókálás és uzsonna után Újszeged felé vettük az irányt. Alinához és Gergő-babához voltunk hivatalosak. Végre egy kicsit én is tudtam beszélgetni  más kisgyerekes Anyukával. Ez nagyon hiányzik, mármint a beszélgetés. Mert persze beszélget az ember egész nap a gyerekével, de ez össze sem hasonlítható egy olyan beszélgetéssel ahol  a másik fél válaszol is  a mama, baba szavakon kívül.

Berci kicsit félős volt, és hát valljuk meg őszintén Gergő sem könnyítette meg a helyzetét. De azért egy puszi és némi simogatás erejéig hagyta Gergőnek a barátkozást.

Az úton hazafelé miután leszálltunk a buszról, Bercit elnyomta az álom, és még itthon is aludt egy jó 20 percet a babakocsiban. Majd szopizott egy nagyot (ami ritkaság mostanában, már hogy vacsira is tejcit egyen) és még evett egy adag tejpépet is. Azt hiszen teljesen megrakta kicsi pocakját. Így már csak a fürdés és az esti alvás maradt hátra a napból.

Ma a nagy délelőtti séta után jobban csúszott az ebéd Bercinek. A tegnap délutáni evése katasztrófális volt, egyszerűen nem volt éhes. De ma megint bebizonyította, hogy eszik ő ha éhes. A séta és a szoba bebarangolása, felfedezése meghozta az étvágyát.  Ma nagyot léptünk előre, először tényleg kúszott, úgy, mint a katonák, laposkúszásban. Rettentő büszke voltam rá. Eddig érdekes lóugrásban történt a helyzetváltoztatás. Popsit kitolni oldalra majd átfordulni hasra vagy éppen hátra. Elég érdekes, de célravezető volt ez is.

Az új tudományt gyakorolta egész délután is, Apára várva, hogy neki is megmutathassa mit tanult, míg ő dolgozott.

Az uzsonna kiegészítéséhez pedig ma először babakekszet majszolt a Fiatalúr. Ezt sikerült megörökítenünk is.

Pár napja nem jelentkeztünk......

Sok mindenben  a helyzet változatlan: pl. éjszaka még minid sokat kelünk, a délelőttöt még mindig sétával illetve én aszalódással töltjük, nyálzunk, és gyakran nyűgösködünk.

De van sok mindenben változás is: pl. egyre többet beszélgetünk, és  a barackot már így esszük  ahogy  a nagyok (persze csak nasi gyanánt mert azért turmixolva finomabb és nem kell érte ennyit dolgozni)

Aztán újabban délután  legszívesebben Anyán szeret aludni így megbizonyosodva hogy biztosan nem hagyom magára. Ami önmagában nem is lenne baj, de ebben a melegben nagyon jó  érzés teljesen összeolvadni. Én nem tudom neki mi a jó ebben de ha ezt szeretné, hát legyen. Ennél nagyobb igénye soha ne legyen.

Ma méreckedtünk is. Hát a kilók nem igazán akartak megragadni ezalatt a pár hét alatt Bercin, sikerült mindössze 150 g körül hízni majd egy hónap alatt. Viszont nőtt megint 3 cm-t. Így már kereken 70 cm hosszú.

És még néhány kép a mindennapokból:

Így játszik Apa pocakján

És persze most már van olyan kép is, amin a két fogacska remekül látszik, gyönyörű kis rizsszemek (és milyen élesek)

Ez a nagy örvendezés pedig a Híradó főcím zenéjének szólt

Igaz már szombat óta itthon vagyunk, de még mindig próbálunk visszazökkenni a megszokott kerékvágásba. Azért írom, hogy próbálunk mert nem teljes siker ezen  a téren. Hogy úgy fogalmazzak voltak már könnyebb napjaink is. Ráadásul a meleg is visszatért ami csak nehezíti a dolgunkat. A délelőttöt azonban még próbáljuk sétálással tölteni, amit én már egyre nehezebben viselek az olykor tűző napon. Pici porontyom viszont élvezi minden egyes pillanatát a napernyő árnyékából. Oly annyira, hogy az ebéd előtti alvásra sem tart igényt. Minden érdekesebb annál, minthogy az Ő drága idejét olyanra pazarolja, mint az alvás.

Ráadásul azt hiszem beköszöntött nálunk a szeparációs-szorongásos időszak. Ugyan kicsit korainak találom, de nem tudom másnak betudni, hogy Magzatomat nem tudom egyedül hagyni a szobában, akkor sem ha teli a pocak, tiszta a pelus (vagyis elvileg minden zavaró tényezőt kizártam). Korábban nem ez így.....legalább reggel annyit el tudtam intézni, hogy összekészítsem az ebédjét, csináljak magamnak egy kávét. Most már a kakis pelust sem tudom kidobni, vagy Wc-re elmenni anélkül, hogy hatalmas ordításba ne fulladjon a project. Hát ez van.

Viszont Berci végre teljes magabiztossággal tud hasról-hátra és hátról-hasra fordulni. A hátról-hasra fordulást tökéletesítette a napokban, ezzel el voltunk kicsit maradva.

Hogy miért? Mert Drágám minden erejét  a fecsegés tökéletesítésére fordította. A repertoár: baba, mama, papa, apa, ebü, mhba, mhma. És néha csak csak a szájacskáját formázza de hang nem jön belőle, de olyankor is zabálnivaló.

És egy friss kép játék közben:

Háát, újra itthon vagyunk. egy hetet töltöttünk Zalaegerszegen.

Most, hogy egy hétre készültünk az ország másik végébe, a szó-szoros értelmében felpakoltuk az egész lakást....Már kora reggel indultunk, hogy a rekkenő meleget elkerüljük, mert hiába az autópálya az út csak 4és fél óra.

A meleget nem sikerült megúsznunk, a gatyánkból is csavarni lehetett a vizet mikor az Mo-on mentünk. Mire azonban elértük Zalaegerszeget megérkezett  a várva várt hidegfront hatalmas esőfelhőkkel, hideggel és esővel.

A nagyszülők már alig várták, hogy egy szem unokájukkal együtt töltsenek egy kis időt. De Berci az első napokban még nem osztotta velük ezt  a nézetet. Hát igen,  ami kis érzékeny lelkületű-Mimóza fiúnknak- kellett pár nap míg megszokta az idegen helyet és arcokat.

Az első éjszaka még ritka rossz volt, hiszen néha óránként keltem Őkelméhez, de  a második naptól - köszönhetően a friss levegőnek és a rengeteg ismeretlen dolognak amit meg kellett vizsgálni, akár teljes kifáradásig- éjszakánként csak kétszer kelt. Megváltás volt ez  a három hetes folyamatos éjszakázás után.:)

Minden délelőtt Apával sétálni vittük Porontyunkat, jó volt egy kicsit hármasban is lenni. De természetesen  a legjobban Berci örült a hosszú sétáknak.

Voltunk a kertben, ahol Berci megvizsgált minden egyes növényt, fát, gyümölcsöt Papa öléből, míg  a nagyok a hússütögetésnek örültek legjobban.

Meglátogattuk Dédimamát is, ahol ugyan az ott töltött idő egy részét átaludta a Fiatalúr, e aztán tüzetesen átvizsgálta a kert és a lakás minden egyes részét.

Pénteken még  a Balatonnál is jártunk a másik Nagyinál. De csak rövid látogatást tettünk, hiszen a nagy melegben nem akartunk elindulni az esti fürdetés időpontja pedig szent és sérthetetlen.

Szombaton reggel pedig ismét felpakoltuk a fél lakást és elindultunk hazafelé. Berci az út nagy részét alvással töltötte- Pacsától az Mo-s felhajtóig aludt végig. Egyszer álltunk meg egy gyors szopizás erejéig és dél körül már itthon is voltunk. Bercit soha nem láttam még annyira örülni valaminek mint mikor hazaértünk. Kivettem a hordozóból és azt se tudta merre nézzen, csak kapkodta kis fejecskéjét és vigyorgott mindenre. Azt hiszem ő is azon a véleményen van, hogy mindenhol jó, de legjobb otthon.

A tegnap volt az először (és remélhetőleg utoljára is)  mikor azt vártam, hogy legyen már vége a napnak.

Sajnos megint sikerült egy csodás mozdulattal a becsípődnie a derekamnak. Így már az éjszakánk pocsékra sikerült. Mire megtaláltam volna azt a pozitúrát, amiben nem fáj annyira derekam, hogy el tudjak aludni, Berci ébredt. Mondanom sem kell mennyire egyszerű feladat úgy kivenni egy majd 7 kilós gyereket a kiságyból, hogy nem hajlik az ember-lányának dereka......No, mindegy. Ezt még csak-csak megoldja az ember egyszer vagy esetleg kétszer, no de néhol félóránként, az már az én képességeimet is kezdte meghaladni.....de szép lassan csak reggel lett. A nap következő problémáját az eszméletlen hőség okozta. Nem is a lakásban volt ezzel probléma hiszen  a barátok jóvoltából nászajándékba kapott légkondi remekül szuperált, hanem hogy nem lehet kimenni sétálni. Nálunk pedig megszokott dolog, hogy ebéd előtt egy nagyot sétálunk, alvás  a babakocsiban, majd jöhet a fini ebéd. Az ebéd kifejezetten finomra és laktatóra sikerült, mert először evett Berci csirkehusit. De valahogy mégsem csúszott úgy, mint máskor. Hiányzott a séta, a friss levegő. A nap hátralevő részére is rányomta bélyegét a séta hiánya és csak a nyűglődés maradt. Ráadásul, mintha csak érezte volna, hogy nagyon nem vagyok jól, mert még inkább a közelemben akart lenni, mint máskor. Ami önmagában még nem is baj, de hát ilyen derékkal. Néha könnyeimmel küszködtem hogy felvegyem. De aztán fél ötkor megjött a mentő-segítség: Apa. Már alig vártam, hogy hazaérjen és egy kicsit magamhoz tudjak térni.....

Remélem  a mai nap kicsivel könnyebb lesz, bár ahogy  a nap indult.......ébredés ötkor, 27 fok reggel  a lakásban....várható hőmérséklet 35°C. Szóval a kilátások ma sem a legjobbak....de azért próbálunk pozitívan elindulni ezen a reggelen.

Ma végre kb. 2 hét folyamatos vétó után eljutottunk Ringatóra. Ez egy olyan játékos, zenés foglalkozás, ahol élő énekszóval, ölbeli játékokkal töltünk el kb. 30 percet a Babócáinkkal. Mindkettőnk tetszését elnyerte a mai program. Úgy vettem észre, Berci nagyon élvezte a zeneszót, az énekeket és persze a többi baba társaságát, de persze szigorúan csak Anya öléből. Azt hiszem, rendszeres látogatói leszünk a foglalkozásoknak. Miután végeztünk, hazasétáltunk. Berci a sok élménytől elfáradva aludt egy keveset a babakocsiban séta közben.

Ma még a védőnénihez leszünk hivatalosak  a szokásos mázsálásra. Kíváncsi leszek mennyit hízott ebben a két hétben, hiszen úgy tűnt, hogy mostanában megnőtt az étvágya Őkelmének. Bár lehet, hogy a sok mozgáshoz igényelte a több kalóriát. No, majd kiderül.

Pár napja már nem írtam. A napjaink összefolynak és szinte mindről ugyanazt lehetne írni. Borzasztó nappalok és még nehezebb éjszakák. A nappalok nehézségei valószínüleg  a nem túl jó éjszakákból adódnak......

Még mindig rengeteget kell kelni Bercihez. Ha már alszik 8 körül akkor is fél-10, 11 körül már ébred először. És innentől nincs megállás. A legrosszabb viszont  a hajnal. Ilyenkor már én is teljesen kimerült vagyok a rengeteg keléstől és nem alvástól, és Berci sem tudja eldönteni, hogy aludjon vagy játszon. Így marad a nyöszörgés, forgolódás és sírás. 90%-ban bejön neki, és csak felkelek hozzá. Néha viszont olyan, mintha a gázok zavarnák (még mindig) és arra ébredne fel. Remélhetőleg hamarosan jobb lesz a helyzet, mert ez nem jó így neki és nekünk se.

Csürörtökön látogatóink voltak, Gergőék  egy séta és egy kis játék  erejéig. Gergő életében is most a legnagyobb problémát az alvás , illetve  a nem alvás jelenti. Mintha csak összebeszéltek volna a fiúk.

Közben eltelt egy hét (te Úr Isten, már egy héééét). A hétvége azért könnyebb volt mert nem egyedül kellett a nappalokat is levezényelnem, itthon volt Apa is. Szombaton egy jó nagyot sétáltunk közösen, ez a hét fénypontja. Séta be a városba, majd egy fagyi és séta haza.

Ma pont 7 hónapja, hogy Berci megszületett. Hogy telik az idő. Akkor még nem gondoltam volna, hogy a születése után 7 hónappal is annyiszor kell majd hozzá kelni, mint mikor megszületett.

Ma sok feladtatunk lesz. Főzni kell, vásárolni és a városba is kell menni. Remélem így könyebben elviselhető lesz ez a nap mindkettőnknek.

Miután  a hétvégén kibújt  a két alsó metszőfog, azt hittem végre kicsit nyugalmasabbak lesznek az éjszakák. Ohhh, én naiv. A hétfőről keddre viradó éjszakánk volt az eddigi legrosszabb. Már az elalvásnál kezdődtek a problémák. Rettenetesen nehezen aludt el, ugyan eszméletlen álmos volt szegényem, de a külvilág mindennél érdekesebb volt. No és a játék előrébb való, mint az alvás, legalább is egyenlőre. A szokásos fél 8- 8 óra helyett kilenc óra körül merült álomba, de legalább sírás nélkül megúsztuk ezt a hoszzú procedúrát. És aztán fél 11-kor elkezdődött a rémálom. Innentől kezdve ugyanis óránként kellett szegényemhez kelnem. A mai napig nem tudom mi lehetett az oka a sok kelésnek és sírásnak. Mert nem egyszerűen felébredt, hanem néha vígasztalhatatlanul sírt. Cici nem kellett. Ilyenkor csak felvettem, magamhoz szorítottam, sétáltam vele egyet a szobában, majd miután megnyugodott megpróbáltam visszatenni az ágyába. Több kevesebb sikerrel. Ilyenkor kezdődött minden előröl......És ezt játszottuk reggel fél 7-ig. Rég nem voltam ennyire fáradt reggel. De Berci sem volt az fitt és üde kisfiú, mint lenni szokott.  Fél 10-től Ringatóra szerettem volna elvinni, de  a Fiatalúr megvétózta a dolgot. A szokásos 45 perces reggeli alvásából ugyanis másfél órás szundítás lett. Legalább ő kipihente magát.

A doktornénit vártuk még délelőttre az utolsó Prevenár-oltásal, de csak délután ért hozzánk. Persze szokás szerint Berci aludt mire ideért, így kelthettem fel szegényemet, amit igencsak zokon vett. Megértem visszaaltatni, mikor elment. De aludt még egy jót az ölemben, és mire felébredt Apa is hazaérkezett.

Az első UH pontos dátumát nem tudom (talán május 9.), de arra határozottan emlékszem, hogy egy pénteki nap volt. Rettenetesen izgultam, hogy tényleg nem hazudott-e teszt, és valóban egy kisbaba lapul-e  a pocakomban.

Ott volt, bár ekkor még csak a petezsák látszódott, arra emlékszem, mikor az orvos mondta: 5 mm-es szabályos petezsák. No és mellete egy petezsáknak látszó képlet. (elképzelhető, hogy ikrek mondta az orvos)

Május 21.:         CRL: 7 mm, szabályos szívverés          7 hetes

Június 4.:          CRL: 23 mm                                          9 hetes

Június 26.:         CRL: 56 mm                                         12 hetes

                         BPD: 21 mm

Július 28.:          BPD: 38 mm                                         16 hetes

                         HC:127 mm

                         AC: 115 mm

                         Femur: 22 mm

Augusztus 19.:   BPD: 45,5 mm                                       20 hetes

                         Thorax: 40 mm

                         Femur: 29,5 mm

                         Humerus: 30 mm

                          Talp: 32 mm

Szeptember 18.: BPD: 60 mm                                         24 hetes

                         Thorax: 54 mm

                          Femur: 41 mm

Oktober :             BPD: 70 mm                                       28 hetes

                          Thorax: 68 mm

                           Femur: 52 mm

November 18.:     BPD: 84 mm                                       32 hetes

                          AC: 233 mm

                          Femur: 64 mm

December 9.:       BPD: 89 mm                                       36 hetes

                          Thorax: 82 mm

                          Femur: 64 mm

2008.12.13. (születési adatok):  2620 g  és   47,5 cm     37 hetes

2008.12.17.: (kórházból hazajövetelkor) 2570g

2008.12.26.: 2690g

2008.12.29.: 2770g

2009.01.02.: 2880g

2009.01.05.: 3010g

2009.01.08.: 3080g

2009.01.13.: 3280g                                                                 1 hónapos

2009.01.16.: 3370g

2009.01.19.: 3440g

2009.01.23.: 3530g

2009.01.26.: 3670g

2009.01.29.: 3700g

2009.02.03.: 3800g

2009.02.06.: 3900g

2009.02.10.: 3990g

2009.02.17.: 4130g                                                                   2 hónapos

2009.02.23.: 4220g

2009.02.27.: 4310g

2009.03.03.: 4340g

2009.03.05.: 4430g

2009.03.10.: 4540g

2009.03.13.: 4630g                                                                    3 hónapos

2009.03.20.: 4740g

2009.03.24.: 4810g

2009.03.27.: 4900g

2009.03.31.: 5010g

2009.04.07.: 5160g

2009.04.20.: 5410g      61cm                                                     4 hónapos

2009.04.28.: 5510g      62cm

2009.05.12.: 5630g                                                                     5 hónapos

2009.05.21.: 5890g      64,5cm

2009.05.26.: 5960g

2009.06.18.: 6250g      66,5cm                                                   6 hónapos

2009.06.30.: 6630g      67cm

Ugyan már napok óta látszódott két kis fehér csík az ínyén ma határozottan ki lehetett tapintani az első fogacskát. Igen, most már nem vagyunk fogatlanok. Sőt, a jobb alsó metszőfog is kibújni készülődik. Bizakodom ha így lesz, akkor talán az éjszakai kelések és napközbeni nyugtalnságok is leredukálódnak. Bár lehet, hogy az előbi mostanság inkább a melegnek köszönhető. Éjjel még rosszabb a panel, mint nappal. A falak csak úgy öntják  a meleget magukból, nem csoda ha sokszor ébred fel.

Ma délelőtt a liftben összetalálkoztunk Hannáékkal, akik szintén sétálni indultak, így az ebéd előtti levegőzést társaságban töltöttük. A gyerekek kis nyüglődés és nézelődés után elaludtak, így mi is gondtalanul tudtunk beszélgetni Gabival. Sokkal gyorsabban repült el az idő társaságban és Bercinek határozottan jó étvágyat hozott a friss levegő.

Délután vendégünk volt Eszter személyében (akinek ezúton üzenem, hogy jöhet gyakrabban is, ha tu:)). Berci még éppen második délutáni alvását töltötte a hasamon mikor megérkezett. Így azonban szemtanuja lehetett, hogy a keresztfia milyen ügyesen tud kanállal enni. Minden rendben is lett volna, ha a hasfájás megint utol nem ért volna bennünket. Hát nem fenékig teljfel az élet......Ami viszont haládás volt kettejük kapcsolatában, hogy Berci egyáltalán nem ijedt meg sőt még pacsit is adott Eszternek. Egész barátkozós hangulatban volt a Fiatalúr. Most éppen szundít a kiságyában. még vár rá az esti fürdés Apával és a vacsi Anyavál. Én pedig csak reménykedhetem, hogy talán ma éjjel kevesebbszer kel majd, és én kipihenhetem magam.