Pár napja már nem írtam. A napjaink összefolynak és szinte mindről ugyanazt lehetne írni. Borzasztó nappalok és még nehezebb éjszakák. A nappalok nehézségei valószínüleg a nem túl jó éjszakákból adódnak......
Még mindig rengeteget kell kelni Bercihez. Ha már alszik 8 körül akkor is fél-10, 11 körül már ébred először. És innentől nincs megállás. A legrosszabb viszont a hajnal. Ilyenkor már én is teljesen kimerült vagyok a rengeteg keléstől és nem alvástól, és Berci sem tudja eldönteni, hogy aludjon vagy játszon. Így marad a nyöszörgés, forgolódás és sírás. 90%-ban bejön neki, és csak felkelek hozzá. Néha viszont olyan, mintha a gázok zavarnák (még mindig) és arra ébredne fel. Remélhetőleg hamarosan jobb lesz a helyzet, mert ez nem jó így neki és nekünk se.
Csürörtökön látogatóink voltak, Gergőék egy séta és egy kis játék erejéig. Gergő életében is most a legnagyobb problémát az alvás , illetve a nem alvás jelenti. Mintha csak összebeszéltek volna a fiúk.
Közben eltelt egy hét (te Úr Isten, már egy héééét). A hétvége azért könnyebb volt mert nem egyedül kellett a nappalokat is levezényelnem, itthon volt Apa is. Szombaton egy jó nagyot sétáltunk közösen, ez a hét fénypontja. Séta be a városba, majd egy fagyi és séta haza.
Ma pont 7 hónapja, hogy Berci megszületett. Hogy telik az idő. Akkor még nem gondoltam volna, hogy a születése után 7 hónappal is annyiszor kell majd hozzá kelni, mint mikor megszületett.
Ma sok feladtatunk lesz. Főzni kell, vásárolni és a városba is kell menni. Remélem így könyebben elviselhető lesz ez a nap mindkettőnknek.
