A tegnap volt az először (és remélhetőleg utoljára is) mikor azt vártam, hogy legyen már vége a napnak.
Sajnos megint sikerült egy csodás mozdulattal a becsípődnie a derekamnak. Így már az éjszakánk pocsékra sikerült. Mire megtaláltam volna azt a pozitúrát, amiben nem fáj annyira derekam, hogy el tudjak aludni, Berci ébredt. Mondanom sem kell mennyire egyszerű feladat úgy kivenni egy majd 7 kilós gyereket a kiságyból, hogy nem hajlik az ember-lányának dereka......No, mindegy. Ezt még csak-csak megoldja az ember egyszer vagy esetleg kétszer, no de néhol félóránként, az már az én képességeimet is kezdte meghaladni.....de szép lassan csak reggel lett. A nap következő problémáját az eszméletlen hőség okozta. Nem is a lakásban volt ezzel probléma hiszen a barátok jóvoltából nászajándékba kapott légkondi remekül szuperált, hanem hogy nem lehet kimenni sétálni. Nálunk pedig megszokott dolog, hogy ebéd előtt egy nagyot sétálunk, alvás a babakocsiban, majd jöhet a fini ebéd. Az ebéd kifejezetten finomra és laktatóra sikerült, mert először evett Berci csirkehusit. De valahogy mégsem csúszott úgy, mint máskor. Hiányzott a séta, a friss levegő. A nap hátralevő részére is rányomta bélyegét a séta hiánya és csak a nyűglődés maradt. Ráadásul, mintha csak érezte volna, hogy nagyon nem vagyok jól, mert még inkább a közelemben akart lenni, mint máskor. Ami önmagában még nem is baj, de hát ilyen derékkal. Néha könnyeimmel küszködtem hogy felvegyem. De aztán fél ötkor megjött a mentő-segítség: Apa. Már alig vártam, hogy hazaérjen és egy kicsit magamhoz tudjak térni.....
Remélem a mai nap kicsivel könnyebb lesz, bár ahogy a nap indult.......ébredés ötkor, 27 fok reggel a lakásban....várható hőmérséklet 35°C. Szóval a kilátások ma sem a legjobbak....de azért próbálunk pozitívan elindulni ezen a reggelen.
