Ugyan már javában a 2010-es évet írjuk azért szeretnénk minden olvasónknak nagyon Boldog, sikerekben gazdag, vidám..Új Évet kívánni.
Jó sok idő telt az előző bejegyzés óta de, jó sok munkát adtam Anyáéknak az elmúlt időszakban.
Képzeljétek megtanultam mászni nem sokal az első születésnapom után. Mára már teljesen tökéletesítettem a techinikát, olyan vagyok mint egy rakéta...Főleg a ha a nyitott fürdőszobaajtót észreveszem. Egyszerűen fel nem foghatom, hogy miért nem engedi meg Anya, hogy egyedül is bent lehessek. Bár valószínűleg ebben közrejátszik, hogy korábban közelebbről szemügyrevettem a wc-kefét, megpróbáltam belenyúlni a wc-be, megrágtam az öblítősdobozt....stb.
Az evés terén változások történtek ebben az évben, január elseje óta ugyanis nem ehetek bent a szobában. Csak kint a konyhában az etetőszékben ülve csemegézhetek. Ennek oka az volt, hogy Anya megelégelte hogy kizárolag Tv nézés közben, jobban mondva reklám-nézés közben tudott megetetni. Így mostmár a konyhába száműzve vagyok kénytelen enni. Mostmár csak abban reménykedhetek, hogy a következő helyen, ahol lakni fogunk a Tv a konyhából is látható lesz.
Azt hiszem elmondhatom, hogy sokat ügyesedtem az elmúlt időben. Mostmár nem csak leszedni tudom a karikákat a rúdról hanem vissza is tudom rakni őket a helyükre. A formabedobós házikóba is bele-bele sikerül dobnom a formákat és persze minden más játékot, amik a lyukakon beférnek. Így volt már, hogy Apa a kis kék hordót is itt találta meg. Ami egyébként a kedvenc játékom legkisebb darabja. Bár ha játszásról van szó akkor a favorit még mindig a hinta. Sőt mostmár szólni is tudok Anyáéknak hogyha azt szeretném, hogy vki a fenekemet hintáztassa. Igaz Anyának már néha izomláza van a sok lökögetéstől de ez engem nem nagyon érdekel mert a lényeg ebben a korban hogy én jól érezzem magam, és különben is had erősödjön a keze, így tovább tud majd a karjában taratani ha éppen arra van igényem.
Már megint fognövesztéssel töltöm a fenmaradó időmet. Elég macerás feladat, mert úgy viszket az ínyem tőle és folyik a nyálam és azért valljuk meg őszintén, hogy néha fájdalommal is jár eme tevékenység.
Mostanság már csak kettesben vagyunk Anyával, Apa újra dolgozóba jár. Először nagyon fura volt hogy nincs itthon, de már megszoktam és különben is így jobban lehet neki örülni ha este megjön.
