Holnap már kerek két hete lesz annak, hogy Berci kis kakasnak képzeli magát. Minden reggel notóriusan 5 és fél 6 között feláll a kiságyban és a lehető legelviselhetetlenebb hangon hozza tudtomra, hogy reggel van, fel kell kelni, enni kell, felöltözni..és indulhat a nap. Aki ismer, tudja hogy én ugyan koránkelő vagyok, no de az 5 órai kelés még nekem is korai…….
Próbáltam már mindent -későbbi lefekvés, aminek még korábbi kelés lett az eredménye, cumit a szájába nyomni, megitatni, magam mellé venni evés után visszafektetni-, hogy legalább 6 óráig sikerüljön az ébresztőt eltolni, de semmi. Így maradt a hajnali kukorékolás.
Az utóbbi időben az evéssel is kész harcot kell vívnunk, bár lehet hogy Berci csak fényevők táborát szeretné szaporítani. Bár azért ennyire nem vészes a helyzet, mert hát eszik Ő, csak fele akkora mennyiségeket, mint korábban, futva, mert hát evésre sajnálja az időt…….általában délután kezdődnek igazán a „gondok”, mert mostanában vhogy a gyümölcs lett számára a legnagyobb ellenség….és hát a vacsora. No arról inkább ne is beszéljünk. Van hogy pár falatnál többet nem fogad el és „jóllakottságát” azzal bizonyítja hogy kezemet egyenesen ellöki amint a szájához próbálnám juttatni a falatot.
De, hogy ne csak panaszkodjak, ennek ellenére azért növöget a fiúcska: 9380g és 78cm.
A minap hatalmas nevetésbe, bár inkább kacagásba kezdett, mikor Apja a joghurtos dobozt csörgette:
