Ma háromnegyed 7-kor borongós, esős reggelre ébredtem, teljesen az ágy rácsához tapadva. Ez elég gyakran történik velem mióta tökéletesítettem a hasról-hátra történő forgást. Nem jól aludtam az éjjel. Hol arra ébredtem hogy éhen akarok halni az éhségtől, hol pedig a még ki nem nőtt fogacskám zavarta meg álmomat.
A reggelim után még Apa is játszott velem munkába indulás előtt. Délelőtt Anya betett a hintámba, míg ő takarított a zajos dobozzal.
Ebédre ma újdonság volt: rizst ettem barackkal és meggyel, kicsit savanyú volt, de nekem nagyon bejött. Meg is ettem az egészet. Jutalmul Anya elvitt a munkahelyére. Busszal mentünk, amit nagyon élveztem. Bent mindenki megdicsért, hogy nagyra nőttem és milyen szép a hajkoronám. Jó kisfiú voltam, gondoltam nem hozok szégyent Anyára, ha már elhozott magával. A hazafelé vezető úton elnyomott az álom, hát igen, a friss levegő jó hatással van rám.
Uzsira Anya megint azzal a förmedvénnyel próbálkozott, nem ízlett, így helyette megkaphattam a kedvenc barackomat. Mikor Apa hazajött, még jó kedvem volt, épp Anyával játszottam a habszőnyegemen. Estére azonban elromlott a kedvem, mikor aludnom kellett volna, fájt a pocakom, megint. Azért sikerült a világ legjobb kispárnáján, Anyán aludnom egy kicsit.
És végre a mai fürdést már sírás nélkül túléltem, még nem volt olyan jó, mint régen, de talán majd holnap.......
