Jelentem, túlestünk az első körömvágáson. Már nem bírtam tovább muszáj volt levágni mert teljesen szétkarmolta magát és persze minden szopizásnál az én cicijeimet is.
Az első orrporszívózáson is megejtettük. Nagyon jól viselte csak figyelt nagy kikerekedett szemekkel, olyan kis drága volt. Ja, amúgy teljesen bűvöletbe esik a porszívó hangjától.... és a víz csobogásától ha vki zuhanyzik. Olyankor még szopizni sem hajlandó a hangok sokkal érdekesebbek.
Voltunk Uh-on Berci szívével, rendben találtak mindent, de mivel a dokinéni sárgának találta tegnap vérvételen voltunk. Háát mit modjak nem volt egyszerű: megvolt a beutalónk de a háziorvos nem tudta korábban elérni a klinikát, így ma mikor telefonált volt kemény másfél órám hogy a gyerekkel kijussak Újszegedre. Csabi már dolgozott így autó hiányában taxit hívtam, gyereket jól beöltöztettem és irány a klinika. A fene gondolta volna hogy nem is olyan egyszerű egy csöpp babával kimozdulni. 
Kiderült hogy ugyan magas még a bilirubin szintje de a normál értéken belül van így azzal sem kell semmit csinálni, C-vitamint kell szedni mindkettőnknek.
A hasfájás sajnos még mindig gyakori vendég nálunk, amitől mindketten nagyon szenvedünk, olykor együtt is sírunk...
Berciszemmel:
Egyre jobban szeretek a hintámban lenni, olyan érzés mintha még mindig Anya pocakjában ringatóznék. Néha még honvágyam is van. De az állandó ringatástól megnyugszok és rájövök, hogy jó nekem idekint. Jókat is tudok aludni benne amint a képen is látszik. 
De ahogy Anya is írta még mindig nagyon sokszor fáj a pocakom, pedig Anya minden trükköt bevet, hogy nekem jobb legyen. Kapok evés előtt hol narancsos, hol banános ízű valamit hogy könnyebben tudjak pukizni, az ízét mindegyiknek szeretem, de hatni egyiksem akar. Anya és Apa azzal bíztatnak, hogyha nagy fiú leszek majd elmúlik magától ez a fájdalom. Hát remélem, hogy így lesz, mert nem könnyű görcsölő poccakkal a mindennapi betevőmért küzdeni.....
