Az elmúlt két napot Balatonfenyvesen töltöttük Anyunál. Végre kimozdultunk egy kicsit a panelrengetegből.
Pénteken reggel indultunk és mindegy három órás út után (autópályán) érkeztünk meg Fenyvesre. De ne rohanjuknk ennyire előre, mert az indulás egy kisgyerekkel nem olyan egyszerű, mint ahogy az ember leírja, még ha csak két napra is megy az ember. A fél lakást felpakoltuk, mert hát ugye kell a babakocsi, napernyő, ruha (vékony, meleg, több váltásravaló), kiskád a fürdéshez( a mi esetünkben ez egy felfújható medence volt), pelenka, pléd....stb. Szóval rengeteg minden. Mire mindent összeraktunk és bepakoltunk az autóba mi már éppenhogy befértünk, olyan volt szegény autó, mint a málhás szamár.
Berci az utat jól, hol játszással, hol pedig alvással töltötte, a végén egy kis sírással megspékelve. Hát igen, ebédidő volt, mire megérkeztünk. Így az első dolgom volt, hogy megetessem. Az ebédet még itthon csináltam meg neki két pakolás, gyerekkel való játszás között.
Az idő nem nagyon kedvezett nekünk, mert péntek délután nekieredt az eső, így a tábor orvosi szobájába (Anyu a tábor ápolónője) voltunk kénytelenek visszahúzódni.
Délutánra még vártuk a húgomat és a többi nagyszülőt. Egy gyors családi találkozót sikerült összehoznunk estére. 
Délután megéheztem és Anyu egy kis kacsazsíros kenyérrel kínált. Berci majd kinézte a számból az ételt, ezért megkínáltuk egy kis kenyérrel. Hát teljesen ledöbbentem, ez a csöpp gyerek úgy rágta az aprócska kenyérdarabokat amit kapott, mint a felnőttek. Hát ezt nem mondjuk el a védőnéninek és a dokinéninek......
A fürdés jól sikerült a kismedencében, majd evés után nem túl könnyen, de sikerült elaltatnom Bercit a tábor járókájában. Hűvös volt a levegő, ezért rendesen be kellett öltöztetnem az alváshoz: volt rajta body, hosszúujjú vékony rugdalózó, hálózsák, vékony pléd és egy vastagabb pléd. Nagyon féltem az éjszakától hogy sokszor fel fog ébredni, de először hajnali négykor kért enni, majd simán vissza is tudott aludni. Aztán fél hatkor sírásra ébredtem. Próbáltam megeteteni, az nem kellett, vigasztalni kisebb-nagyobb sikerrel. A pocakja fájt........ Így annak ellenére hogy én alig aludtam összesen kb 5-6 órát, rendkívül gyorsan felébredtem. Felöltöztünk és a friss levegőn sétáltunk egyet (természetesen kézben volt a drágám, egy bizonyos tartásban hogy ne fájjon a hasa). Szerencsére azért tudott még a kezemben aludni egyet. 
Alvás után pihentebben:
Délelőtt játszott, aludt és sírt, mikor valaki túlságosan közel jött hozzá. Jobban mondva fölé tornyosult, mert a játszótér a habszivacs volt az udvaron. Remélem, majd idővel kinövi az ijedős korszakot.
Megebédeltetni nem volt éppen a legegyszerűbb, mert hát egy hasfájós baba minden, csak éppen nem együttműködő evés közben, ami teljesen érthető is.
Délután három óra volt, mikor összeszedtem kis családomat, rengeteg holminkat és elindultunk vissza Szegedre. Berci szinte az egész utat átaludta, Szeged előtt ébredt fel.
