Amikor kismama voltam azt hittem a szülés lesz a legnehezebb abból, ami ránk vár. Hatalmasat tévedtem. Főleg, mivel a szülés könnyen is ment, meg amúgy is.....
Az első komolyabb probléma, amivel szembe kellett néznem, már a kórházban előjött: a szoptatás. Azt hinné az ember, mivel ez a világ legtermészetesebb dolga, egyszerű is. Berci kis súllyal született és hamar be is sárgult, amitől aluszékony lett, így mikor etetésre hozták, az esetek 90%-ában aludt. Tapasztalatlan Anyukaként kérdeztem: akkor most csináljak? A válasz annyi volt, hogy ébresszem fel. Igen, csakhogy csinálhattam vele akármit, ő nem igazán akart felébredni, így ilyenkor csak nézhettem az alvó gyermekemet. Éjszaka persze mikor éhes volt a csecsmősök jól megetették tápszerrel.....Mondanom sem kell, hogy mennyire tett jót ez a tejtermelésemnek. Ha viszont ébren volt és próbált volna cicizni sem volt leányálom a szoptatás. Folyton elengedte vagy kicsúszott a szájából, hát bizony mindkettőnknek volt mit tanulni.
Kezdetben egy órás szeánsz volt egy etetés két óránként, éjjel és nappal is. Így utána lehet számolni mennyi idő maradt alvásra, evésre, pihenésre........Az egész nap egy véget nem érő szoptatás volt. A legrosszabb az egészben az volt hogy a hasfájása is mindig evés közben tört rá. Ez méginkább megnehezítette az amúgy bensőséges, meghitt időtöltést Anya és gyermeke között. 3 hónapos volt Berci, mikor úgy döntöttem, elég az egész napot evésből, bevezetésre került a 3 óránként etetés. Viszonylag könnyen sikerült, mert éjjel bőven teliette magát, így reggeltől kezdve csak arra kellett figyelni, hogy valahogy kihúzzuk a következő etetésig. Ez hozott egy kis rendszert az életünkbe és még a gyerek sem halt éhen, sőt elkezdett jobban, gyorsaban, hatékonyabban enni.
De persze kijutott nekünk szopási sztrájkból és kevés tejciből is. Nehogy könnyebb legyen az élet. Így a sírós etetések között Anya fejt és elkövetett mindent, hogy a megfelelő mennyiségű tej Berci rendelkezésére álljon. És néha sírtam is, mikor ott volt a mellem tele tejjel és a Fiatalúr nem volt hajlandó enni belőle. Sőt néha már akkor sírni kezdett, ha az ölembe próbáltam fektetni. De szerencsére a súlya szépen gyarapodott. Majd 5 és fél hónapos korárától a védőnő tanácsára elkezdtük a hozzátáplását. Hogy miért korábban, mint 6 hónap? Ebben több tényező játszott szerepet: úgy tűnt Berci néha éhes maradt az evések után, a hízása is lelassult (önmagában emiatt nem kezdtem volna el, mert ez ilyen korban természetes), igényelte az új ízeket.....
Először barackot kapott, majd sütötököt és meggyet. És mivel rendkívül ügyesen, élvezettel és sokat evett meg ezekből (képes volt a gyomrocskáját csak gyümölccsel megtölteni, kiszorítva ezzel a tápláló tejcit) így elkezdetem krumplival dúsítani a gyümölcsöket és lám máris főzelék lett az ebéd. Azóta már a rizs is felkerült a palettára. És ne felejtsük el a pénteken evett kis kenyérdarabot sem.
